Századok – 1872

Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről - 135

BOTKA TIVADARTÓL. 141 rendszeres organisrapssá alakulása nem csak magától ment, hanem a beállott, majdnem félszázados anarchia és olygarchia akadályai daczára teljes fejlődését is elérhette. Mint igazságos és részrehajlatlan itész tehát az új vármegye alakulása érdemé­ből és dicsőségéből Bélán kivül, tehetetlen utódi vagy azok kor­mányemberei számára mit sem vehetek igénybe. A király halála után beállott tartós fejetlenség ellenében, mely mindent elmerüléssel fenyegetett, a mindinkább táguló és erősödő önkormányzat annyira megedzette annak gyakorló tényezőit, hogy képesekké lettek a romboló elemekkel szemben szilárd állást foglalni. A tekintélyt vesztett királyok és a bizo dahnat eljátszó pártoskodó nagyok kezébe került legfőbb bírói és kormányzási hivatalok visszaélései csakhamar és könnyen elfeledtették a régibb viszonyokat és azok helyett megbarátkoz­tatták első sorban a két egyesült főosztályt az új vármegyei intézménynek biztosabb előnyeivel, melyek közt különösen a képviselet és a békebírósági mind jobban fejledezö institutió az érdekletteknek kézzelfogható jótékonyságot és hasznot nyújtot­tak, mivel azt nem kellett a távolban keresni, hanem a tűzhely­nél és saját keble választottai közt volt föltalálható. Itteni állításaink és kivált a democrat irányú vármegyei fejlődés ellenében az irodalom terén nagy tekintélyben álló fér­fiak kételyt támasziván kötelességünkké válik a vármegyé­nek ezen második korszakban világosan kifejezett democraticus irányát és alakúlását kissé tárgyalás alá venni. A föntebb idé­zett slavoniai statútum csak a nemesség és várjobbágyság fusió­járúl a Dráván túl tesz bizonyságot, a mi egyébiránt már szin­tén első lépés volt arra, hogy az egykori zártkörű nemesség a ') Midőn nagyérdemű másodelnökünk Horváth püspök 1868-ki martius 21-kén az Akadémia közgyűlésén: „A vármegyék szereplése nemzetünk életében'1 czímü ünnepi beszédében, az ös megyék demoera­tieus szervezetéről általam initiait tanúlmány részére állott, a boldogult, 1). Eötvös József és mások nem akartak az új állítással egyetérteni, de a felhozott érveket sem akkor, sem később meg nem gyengítették. „Opinionum commenta dies delebit."

Next

/
Thumbnails
Contents