Századok – 1872

Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről - 135

BOTKA TIVADARTÓL. 141 rendszeres organisrapssá alakulása nem csak magától ment, hanem a beállott, majdnem félszázados anarchia és olygarchia akadályai daczára teljes fejlődését is elérhette. Mint igazságos és részrehajlatlan itész tehát az új vármegye alakulása érdeméből és dicsőségéből Bélán kivül, tehetetlen utódi vagy azok kormányemberei számára mit sem vehetek igénybe. A király halála után beállott tartós fejetlenség ellenében, mely mindent elmerüléssel fenyegetett, a mindinkább táguló és erősödő önkormányzat annyira megedzette annak gyakorló tényezőit, hogy képesekké lettek a romboló elemekkel szemben szilárd állást foglalni. A tekintélyt vesztett királyok és a bizo dahnat eljátszó pártoskodó nagyok kezébe került legfőbb bírói és kormányzási hivatalok visszaélései csakhamar és könnyen elfeledtették a régibb viszonyokat és azok helyett megbarátkoztatták első sorban a két egyesült főosztályt az új vármegyei intézménynek biztosabb előnyeivel, melyek közt különösen a képviselet és a békebírósági mind jobban fejledezö institutió az érdekletteknek kézzelfogható jótékonyságot és hasznot nyújtottak, mivel azt nem kellett a távolban keresni, hanem a tűzhelynél és saját keble választottai közt volt föltalálható. Itteni állításaink és kivált a democrat irányú vármegyei fejlődés ellenében az irodalom terén nagy tekintélyben álló férfiak kételyt támasziván kötelességünkké válik a vármegyének ezen második korszakban világosan kifejezett democraticus irányát és alakúlását kissé tárgyalás alá venni. A föntebb idézett slavoniai statútum csak a nemesség és várjobbágyság fusiójárúl a Dráván túl tesz bizonyságot, a mi egyébiránt már szintén első lépés volt arra, hogy az egykori zártkörű nemesség a ') Midőn nagyérdemű másodelnökünk Horváth püspök 1868-ki martius 21-kén az Akadémia közgyűlésén: „A vármegyék szereplése nemzetünk életében'1

czímü ünnepi beszédében, az ös megyék demoeratieus szervezetéről általam initiait tanúlmány részére állott, a boldogult, 1). Eötvös József és mások nem akartak az új állítással egyetérteni, de a felhozott érveket sem akkor, sem később meg nem gyengítették. „Opinionum commenta dies delebit."