Századok – 1872

Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről - 135

BOTKA TIVADARTÓL. 139 kimondanunk, a magunkra vállalt nehéz thema végmegoldásához közeledőknek, hogy nem vagyunk kényszerülve többé hozzávetésekkel beérni, mert világos és teljes hitelű bizonylatok szaporodva tódulnak elénk. Ilyen Bélának a szerémi hős testvérek számára 1264-ben irt adománya, melyben a Zágráb megyei új alakú törvényszék kész '), és mi több, szervezetének és hatóságának titka is föltárul előttünk Slavonia rendeinek 1273-ban hozott, a régibb szokásokat összefoglaló statútumában. Belőle tanuljuk, hogy Zágráb és Körös megye nemesei és várjobbágyai következő módon szervezték törvényszéküket és annak személyzetét : a közös tartományi gyűlésen az illető megyei főispán mellé szabadon választottak a nemesi karból minden egyes megyébe négy bírót, a várjobbágyok sorából pedig kettőt, e szerint a főispánnal együtt mindenik törvényszék hét tagból állott, kik a bíráskodást együtt gyakorolták akkép, hogy lia mindnyájan jelen nem lehettek, az eljárás érvényességére a főispánon kívül három vagy két választott tagnak jelenléte elegendő volt. Tartoztak pedig ezen bíróság hatásköréhez a statutum szerint minden bün- és polgári perek, megnevezvék különösen örökösödési, adóssági, határjárási ügyek, a hadkötelezettség és az adószedés rendes menetének fölügyelése és a netalán ebből támadott kérdéseknek elintézése. A peres tárgyalásnak formáit is meghatározta a statutum, úgymint : a megidézést, halasztást, a próbák nemeit, hova az eskíi, tanútétel, bajvivás és kezesség tartoztak ; a végrehajtás és bírságok is szabályoztattak. Az adó beszedése, Béla király rendeletére való hivatkozással, részletesen van meghatározva. 2) Tovább fűzvén a logikai következtetést, nem mellőzhetjük a párhuzam fölállítását a drávántúli és inneni alakulások közt, mert ott is, mint itt, meg volt a megyék és várispánságok különbsége, ott is, mint itt, fönállott a megyei képviselet és békebiróság intézménye, a két osztály egyesülésének áthidalását is tehát a drávántúli partokra nem lehetett elre») Fejér. Cod. Dipl. Tom. VII. vol. 3, 49. 2) Jura Regni Croatiae Da). Slav. J. Kukuljevié. Zagrabiae 1862. 3. I. a Horvátország levéltárában lévő eredeti átirat után, melyet Kercbelich, Katona, Fejér hibásan közöltek.