Századok – 1871
Eötvös Lajos: Adalék a Klement-ügy könyvészetéhez 587
5-690 TÁRCZA. gyarkori Történelmi Emlékek" hetedik, vagyis a „Törökmagyarkori Á 11 a m o k m á n y t ár~ ötödik kötete elhagyta a sajtót a szünnapok alatt. Ezen a XVI. és XVII ik század történeteire nevezetes világot derítő vállalatot, tudvalevőleg, Szilády Áron és Szilágyi Sándor szerkesztik, s a jelen kötetet 1671 elejétől 1678, május 2-káig kelt okmányokhói állították össze. A száai szerint 355 db okmány (levelek, utasítások, diplomatiai jegyzékek, egyezmények, pontozatok stb.) legnagyobb részt az erdélyi muzeum levéltárából és pedig gr. Kemény József gazdag gyűjteményéből vétetett: innét, túlnyomólag az erdélyi történelmet érdeklik, de nem csekély számú az általános hon-történet körébe is bevág. Többnyire magyar nyelvűek, és így nagyobb mérvű elterjedésre alkalmasok hazánk olvasó közönsége között. — Yituyédy István levelei. Az akadémiai történelmi bizottságnak a föntebbi mellett még egy nagybecsű kiadványa jelent meg legközelebb; ez a „Magyar Történelmi Tár." XV, vagyis az „új folyam" 3-ik kötetében foglalt „Vitnyédy István Levelei," 1652— 1664. Adalékúl a XVII. század politikai és erkölcstörténetéhez közli Pabó András (Grarády) m. akad. 1. tag." Első kötet 1652 —1662. A nagy Zrínyi Miklósnak különösen kedvelt belső emberétől, a lángeszű és ép oly ravasz, mint merész Vitnyédy tői 2 72 lapon 245 levelet tartalmaz e kötet, mely közül majdnem m i n degyik érdekes s egynémelyik valóban kiváló becsű. De főérdeme e leveleknek az, hogy ismeretük, használatuk nélkül Zrínyi a költő és hadvezérnek, a XVII-ik század ezen egyik legnagyobb férfiának tüzetes életrajzát megírni nem lehet, — annyi bennök a reá és műveleteire vonatkozó kisebb-nagyobb adat. Igen jó szolgálatot tön tehát azok sajtó alá rendezésével a gondos és szorgalmas Fabó, — ki a kladvány becsét még azzal tetézé, hogy Vitnyédyről derekas életrajzot s minden egyes korszakhoz korjellemző s ezért a használatot és helyes megértést kevésbbé jártasoknak is megkönnyítő bevezetéseket csatolt, — azonkívül, hogy magokat a leveleket is egyenként tartalmi kivonatos czímekkel látta el. Csak az a kár, hogy a kiadványban több oly lényegesebb sajtóhiba maradt, mely az értelmet nemcsak megzavarja, sőt olykor épen más, helytelen jelentésre viszi át. Néhány oly hibát is vettünk észre, mely úgy látszik, a nem eléggé biztos olvasásból eredt. Mindezek