Századok – 1871

Frankl Vilmos: Lányi Károly Knauz Nándor által átdolgozott „Magyar egyháztörténelmé”-nek ismertetése 338

342 KÖNYVISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. 342 501 11.) ; a középkori iskolai tanítás szelleméről, tárgyairól, tankönyveiről (557—598 II.). Knauz nagyobb terjedelmű jegyzetei és pótlásai köziíl különösen figyelemreméltók azok, melyekben a keleti befolyásról a magyar nemzet megtérésében (156—15911.); a lorehi érsekség nem létezéséről (170—174 11.); Szent-Adalbert térítési működéséről (199—205 11.) ; a Sylvesterféle bulláról (229—235 11.); a magyarországi zsinatokról (451—455 11.), s az ájabb nyomozások által földerített ismeretlen monostorokról (513 —515 II.) értekezik. Továbbá nagy érdekkel birnak a nagyvá^ radi, nyitrai és milkói püspökségek alapítását tárgyaló tüzetes fejtegetései (316—363 11.). Kevésbbé felel meg a jogos igényeknek Lányi m á s o d i k kötete, melynek az egyház történelmét a mohácsi vésztől az újabb időkig kellene levezetnie. Úgy látszik, a pályázatra kitűzött idő ezen rész önálló kidolgozására nem lévén elégséges: szerző legnagyobb részben „Magyarföld egyháztörténetei az Ausztria-házi korszak alatt""ezimü régibb munkáját csekély változtatással csak átírta. Ezen körülmény az átdolgozót arra birá, hogy e kötetet lehetőleg megrövidítse; minek kikeriilhetlen következménye az volt, hogy ezen fontos, kiváló események és nevezetes férfiakban annyira gazdag korszak teljes és hü képe nem volt előállítható. Inkább csak a fővonásokat, az általános jellegű mozzanatokat találjuk itt kiemelve és ismételve. A XVIII-dik század eseményei és átalakításai csak érintve vannak, a jelen századbeliek teljesen mellőzve. Mindazáltal a Il-ik kötet sem nélkülöz szorgalmasan kidolgozott részeket, melyek közül a protestantismus elterjedését hazánkban, úgy szintén az Oláh Miklós érsek tevékenységét tárgyalókat emeljük ki. A két utolsó szakasz, mely a XVI. s XVII-ik századbeli tanügy és kath. irodalom állapotát ismerteti, egészen Knauz tollából folyt és ez utóbbi összeállítás bibliographicus tekintetben is fontossággal bír. Miután tehát a munkát Knauz, kiváló készültsége és öt éven át az átdolgozásra fordított fáradhatlan munkássága daczára sem volt képes minden hiányaitól megmenteni : ezt kétségkívül a föntebb kiemelt nehézségeknek kell tulajdonítani, a melyek — nézetünk szerint — csekélyebbek és könnyebben leküzdhetők lettek volna, ha ugyan ő a Lányi-féle-kéziratnak, mint anyagnak föl-