Századok – 1871

Thaly Kálmán: Ismeretlen historiás-énekek a XVI. és XVII-ik századból - 310

THALY KÁLMÁNTÓL. 313 vaunak, — valamint adni fogom jövőre az I. Rákóczi Györgyöt ostorozó ellenpárti gúnyverset is, a maga teljes túlzottságában. A Bocskay-énekek között a eodexben a 40-ik szám alatt, tehát leghátrább álló, kor szerint a legrégibb, — azért ezt közlendjük legelőbb. Czíme, e Balassa Bálint-féle Ü rövid soros versszakokban, korában ritka hangzatos rímeléssel s ügyes techuicával irt költeménynek : „Az Erdélynek siralmas éneke." Tartalma után i tél ve, alkalmasint 1605-ből való, midőn javában folyt a háború, — mindenesetre az 1(506. öszszel létrejött s a bécsi és zsitvatoroki békét eredményezett alkudozások és fegyverszünet előtti. Ezen ének szelleme — a pápa-ellenes czélzatoktól eltekintve, melyek azonban a protestáns író álláspontjából folyván, természetesek —teljesen mérsékeltnek, békülékenynek mondható. Sőt az író a pártálláson fölülemelkedve, — s ez teszi müvét kiváló becsiivé, — az önzéstelen hazafiság szózatának ad helyet ; fölszólítja Bocskayt és Bástát: béküljenek ki, ne dúlják harczaikkal a hazát, ne ontsanak keresztyén vért, ott a török, a közös ellen, arra törjenek inkább mindketten : „Halálos ellenség, A török nemzetség; Bár egymással ne víjonk, Se Kassa vármögyét Se Nyitra vármögyét Bátor ne ostromlanók : Nándor- Fejér vár ban, Bud a-, E g ö r v á r b a n Elég dolgot találnánk!" Valóban, egészen a XVI-ik század hegedőseinek, egészen T i n ó d y Sebestyén nek föltámadt nemes szelleme, szózata, mely a pártoskodásoktól int, s a török ellen serkent. Nagy ritkaság a törökös XYII-ik században, nagy higgadtság, józanul látás a forradalmak zaja közepette; de szerző el{ítt tisztán áll a végczél, mely őt vezérli, s ez: a magyar nemzet fennm a r a d á s a, melyért az Istent kéri : Századok. 23