Századok – 1871

Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről - 297

'298 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL ingatták meg, a veszprémi püspökség számára 1009-ben kelt alapítványban^ hol két megyének és három várispánságnak bizonyos nyomai szemlélhetök 1

). A király ezen kifejezése : „in comitatu visegradiensis civitatis villám unam supra Danubium", valóságos visegrádi várispánságot, nem pedig valami városi kerületfélét jelent ; mert a magyar királyság első századában és a másodiknak közepéig a „civitas" szó a „Castrum" — a vár, illetőleg várispánság értelmével azonos volt, mikép a „civitas" szóból képezett „cives" szó is egyjelentésü volt a „castrenses" nomenclaturával, vagyis a várnépet jelentette, nem pedig a még akkor nem is létezett valódi polgárságot. A föntebbi kifejezés tehát ezt helyettesitette : a visegrádi várispánságban egy dunamelletti falut. A civitas szónak ilyen értelmét az első czikkben a három árpád-kori legjelesebb király törvényeire és elsöGejzának 1075-ki alapitó levelére hivatkozással telhetőleg bebizonyítottam; de mivel ezen értelmezésnek nagy hordereje van, helyén lesz az elsökori curialis stylusnak idetartozó gyakorlatát a Xll-ík század közepéig még bővebben előadnom. Feltalálható az többi közt II-ikBéla királynak a demesi prépostságról 1138-ki alapítványában. A királyt környező országnagyok közt ott állanak az „albensis civitatis comes" és „nove civitatis comes", kétségtelenül nem mint városi bírák, hanem mint előkelő várispánok. Ugyanazon okmányban civitas nevet visel Nógrád is, melyről tudva van, hogy soha sem volt országos város, de a várjognál fogva hozzátartozó faluk is mutatjuk várispánsági minőségét. Szintén ott olvassuk, hogy az esztergomi érseki egyházmegyében fekvő várispánságok a demesi zárda számára száz csomó gabona tizedadásra köteleztetvén, ezen teher igy lön körtilirva : „in parochia archiepiscopi de una quaque civitate centum capecie dentur demesiensi ecclesie." Hogy itt a civitas szó alatt az adományozó király országos várak, illetőleg várispánságoknál egyebet nem érthetett, az egész okmányon által elömlő curialis stylus szövege és főleg azon körülmény bizonyítják, hogy ezen adomány csak a királyt illető várispánsági jövedékre, nem pedig az egyháznak *) Fejér Cod. Dipl. T. I. 289.