Századok – 1871

Thaly Kálmán: Hernád-németii pecsét 153

158 TÁRCZA. különösen b. Szirma y István jelentékeny szerepet vitt, — lia ez odaajándékozott okmányok a nevezettek valamelyikének levelezéseiből állanak, úgy becsesek lelietnek. Mindenesetre átvizsgálandjuk s tájéko­zandjuk történelmi értékök iránt t. olvasóinkat. Addig is köszönet a nemes adományozónak, a tudomány nevében ! — Krones gráczi tanár II. Rákóczi Ferencz koráról írt müvé­nek első részét m. é. october havi füzetünkben (574 — 76 1.) alapvona­laira és irányára nézve, a szokott bemutatásnál kissé tüzetesebben ismertettük. A miket ott az első részről elmondottunk: tökéletesen álla­nak az azóta megjelent második részről is. Ezen füzet a szatmári békétől Rákóczi idősb fia József haláláig (1711 — 1738) terjed, tehát az emigratió történetét s más részt a?, azon közben itthon lezajlott álla­potokat tárgyalná. E második rész is megerősít, még jobban megerősít bennünket azon meggyőződésünkben, hogy itt -— a történelmi igazság rovására — irányzatos munkával van dolgunk, s hogy a minden ízében magyargyűlölő, germanisator Krones, e müvének czéljáúl a magyar tör­ténelem eg) ik legnemesb alakjának : Rákóczinak kisebbítését, sőt a mennyiben lehet, bemocskolását tűzte ki. E czéljának elérésében — va­lamint az első füzetnél — úgy itt is épen nem válogatja eszközeit. On­kényüleg, positiv adatok ellenében állít, tisztátalan kútfőkből merít, az igazságot elcsavarja, ferdíti, botrányokat hajhász, helytelenül következ­tet, gúnyolódik, tények és adatok valóságában — ha nem az ö malmára hajtják a vizet — kételkedik stb. Legyen elég jellemzésül csak néhány mozzanatot érintenünk. Mindjárt munkája elején (15. 1.) ismétli azon már az első füzetben használt gyönyörű phrazist, hogy „a lcgromlottabb ember is lehet az igazságnak hatalmas apostola," —és ezzel, a mi botrá­nyosat csak fölkutathat az urát elárult Vctésy László koholuiányos em­lékirataiból Rákóczi személye és működése ellen, — mindazt föltálalja, és pedig olykor nem épen aestheticai alakban, pl. ily kifejezésekkel : „XIV. Lajos nem volt hajlandó védenczének, Rákóczinak szennyes ruháit tisztára mosni;" (16. 1.) Valóban, csak egy néinet professorhoz méltó finom phraseologia ! Rákóczit ő különben még búj -dosásában is folyvást rajongónak, nagyratörö, hazája csendét minden áron fölháborítni akaró nyughatatlan embernek festi, ki kész mindent megbolygatni, föláldozni saját hatalmi szerepléseért. Groisboisi, rodos-

Next

/
Thumbnails
Contents