Századok – 1871

Thaly Kálmán: Hernád-németii pecsét 153

TÁRCZA. 159 tói elvomiltsága Krones úr szerint mind csak színlele's : mert ö folyvást forradalmat szőtt-font Bercsényivel és a Lengyel-, majd Törökországban időző többi bujdosókkal. S azonkívül terveit — úgymond— önhitten ügyetlenül, s megfogliatlan vaksággal szőtte; mert Krones úr Rákócziban semmi államférfiúi tehetséget nem ismer el ; s lia az összes történetírók, lia a Saint-Simoni lig, lia Gualterio bibornok — Rákóczinak kortársai s közvetlen ismerői — ellenkezőt állítnak : tévednek vagy hízelegnek ; ugyanis ő, a megbukott Bacli-korszaki germanizator es tudós gráczi tanár, Rákócziban csak mint magánemberben méltóztatik némi elismerésreméltó tulajdonokat találni. Mint nyilvános személyiség : csupa kárhozat és romlás okozója, „nyugtalan agitator," ábrándozó, hiú, nagyravágyó, önző , hazafiatlan etc., — ő a magyar történelem legfeláhlozóbb, leghonszeretőbb, és saját személyére nézve egyik legszerényebb alakja ! Am Krones úr szerint mind ez másként van. Nem is hisz cl Rákóczi viseletének és vallomásainak semmit. Tagadja pl. azon följegyzéseinek igazságát, hogy őt a ráczok Rodostóban követeik által többször fölkeresték, fölajánlva jó szolgálataikat. . . Sőt inkább — úgymond — az ellenkező áll: Rákóczi kereste föl izgatásaival a rá ez oka t! De micsoda alapja van ennek? nem idézi, sőt megvallja, hogy nincsen reá adata. Azonban mégis így kell lenni, mert Krones úr így akarja. Mulatságos olvasni, mily mohósággal kap szerző, kedvenczeinek : a jezsuitáknak mindenütt bövségescn közbe vegyített történctkéi mellett, a felső megyékben ez idő tájt fölföl merülő zsiványság („R ä u b e r w e s e n") localis jelentkezésein, — mindenben — valóságos Prottmann-féle osztrák policzáj-gyanakodással rémséges political eseményt, az emigratió titkos működését látva. IIa az ungi, zempléni, sárosi Krajnán, vagy a máramarosi széleken néhány hitvány hegyi tolvaj összeverődött : az már az emigratió munkája, az már megkísérlett forradalom. Holmi bolond paraszthírre komolyan elhiszi, hogy a híres kuruez fővezér fia : az ekkor már franczia tábornok gróf Bercsényi László 1735-ben álruhában Ungvár környékén járt volna stb. Sajnálkozik a „deutsche cultur"-t képviselő északi városok polgárságának a magyar nemesség terrorisinusa (?) folytán bekövetkezett magyarosodásán, és különösen a fölött, hogy a kik néraetajkúaknak megmaradtak is — pl. a szepesiek — magokat magyaroknak vallják, csak „szűkebb hazájokat" szeretik s nem lelkesülnek a nagy nőmet eszméért. Legutálatosabb azonban az, a mint Krones ur