Századok – 1871

Pauler Gyula: Kemény Zsigmond történeti tanulmányainak ismertetése 131

135 KÖNYVISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. tik még valamely életveszélyes betegségnél annak tudásával, mit csinált a beteg közvetlenül az előtt két-három nappal — találni fogjuk, hogy a mozgalom, mely Kossuthban csak vezetőre lelt, természetes fejlődése volt 300 év történetének, gyászos okoknak gyászos következménye. Ha Kossúth fel nem lép, a forradalom némi részletekben más lesz, de mégis bekövetkezett volna, és ha ő nincs, lett volna más vezér. Széchényi ellenben új iránynak volt kezdője, sok a mit ő kezdett, nála nélkül talán évtizedekkel később létesült volna. Kossúth alakját ott találjuk a XVI. XVII. század megyegyülésein a köznemességben, ott Zrinyi Péter oldalánál a conspiratióban, ott a kuruczok közt Wesselényi Pál, Tökölyi alatt, Rákóczi Ferencz mellett: mig Széchényihez 300 év történetében talán csak Zrínyi Miklós a költő hasonló, mint reformer, mint a közáradattól külön váló, és ezért jóformán egyedül is álló jelenség. Azt lehet mondani, hogy Széchényi önállóbb, mélyebb elme Kossúthnál, de nem azt, hogy ö megmentette volna a hazát, Kossúth Lajos pedig, a zempléni köznemes, megrontotta. Nagy kérdés egyáltaljában : a kurucz vagy a labancz politika használt-e többet a hazának ? E kérdést csak akkor fogjuk megoldhatni kellőleg, ha az osztrák korszak történetét ismerni fogjuk, melynek most még alig vannak megvetve legáltalánosabb alapjai. A legfontosabb tényezőkről csak felette hiányos tudomásunk van. A török viszonyokat csak legújabban kezdik kutatni. A hazai protestantismusnak története még nincs megírva úgy, mint a tudomány kivánuá, az pedig egyik legfontosabb tényező alkotmányos küzdelmeinkben. Végre nem ismerjük még az uralom politikának, hogy úgy szóljak beléletét, nem méltattuk kellő figyelemre az örökös tartományok alakulását. Inkább gyanítások, mint alapos következtetések tebát, miket levonhatunk, s e gyanítások, elfogulatlanúl tekintve a dolgot, inkább látszanak szólni, ha nem is a kurucz politika, de a kurucz szellem mellett. Minden békekötés, minden compromissum a a nemzet és kormány közt,a szathmári béke, 1681., 1700., 1867.,— hosszas küzdelmeknek gyümölcse volt, mely küzdelmekben igaz, hogy részben a kurucz szellem és politika vitte a nemzetet, de a becsületes békét is azon SZÍVÓS erély és dacz vívta ki, mely békésebb időkben kisebb izgágában nyilatkozik, és hogy triviális kifejezéssel éljek, bőrében meg férni nem tud.