Századok – 1871

Pauler Gyula: Kemény Zsigmond történeti tanulmányainak ismertetése 131

134 KÖNYVISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. késnek látszó dolog, de való, és jele, hogy a történetnek és regénynek még ily csekélységekben is különböző ä jellege, az, hogy ha Kemény egyhuzamban, összefüggésben írja le azt, mit nyolez kikezdésben olvasunk : elbeszélése egyszerűbb, történetibb, hatásosabb lett volna. A regényíróra emlékeztet e jellemrajzban az is, hogy Kemény Wesselényi jellemzésében a keményebb, hogy úgy szóljak durvább szilieket — miket költői mü nem, de igenis a történetírás megtűr — nem használja, pedig e brutális alakot — és az volt id. Wesselényi Miklós minden jeles tulajdonai daczára — ezek nélkül kellőleg jellemezni nem lehet. Ugyir róla, mint a német írók szoktak írni I. Frigyes Vilmos, porosz királyról, nem pedig mint Macaulay, kiő királyi felségének „utálatos" vétkeit említi, és mondja, hogy alattvalói úgy féltek tőle, hogy lia sétálni ment, mint valamely tigristől, mely ketreczéböl kiszabadúlt. Széchényi István jellemrajza, mint psychologiai tanulmány remekmű. Azt hiszem, tekintve a külsőségeket, lebet Széchényi alakját teljesebben rajzolni, de alapjaiban hívebben, találóbban bizonyosan nem. A tanulmány gyöngéje a journalisticai szénipont, a felfogás, „hogy (Kossúth és Széchenyit érti) az egyik pályájának igazolása, a másik kárhoztatását vonja okvetlenül maga után." Ez eszme uralg az egész művön, és miután Kemény Széchényi nézeteit osztja, implicite elkárhoztatja Kossútliot. Azonban — mint már említém, ez nem történelmi felfogás, maga a dilemma, melyet Kemény felállít sem áll. Széchényi és Kossútb pályájának ellentétes pontjai közt a legfontosabb volt kétségtelenül az állás a kormány-, illetőleg Ausztriával szemben. Hogy Kemény dilemmája megálljon, szükséges volna elfogadnunk azt is, hogy Kossúth pályája vezette az országot az 1849-ki katastrophára, Széhényié pedig megmentette volna ? Az utóbbi állításhoz sok szó fér, s nem hiszem, hogy azt minden lehetségen felül be lehetne bizonyítani, kivévén, lia valaki bebizonyíthatná, hogy a forradalom tisztán a magyarok hibájából keletkezett ; de az előbbire határozottan tagadólag kell válaszolni. Mert lia végigtekintünk nemzetünk történetén azon időponttól kezdve, midőn az osztrák ház a trónra lépett — és ennyire kell visszamennlliik, valamint az orvos nem elegedbe-