Századok – 1871

Wenczel Gusztáv: Marino-Sanuto Magyarországról 1496-1501-ben - 1

V WENZEL GUSZTÁVTÓL. vitatkozások tárgya, nem előbb mint Székesfehérvárott vették, és végre april 2-kán Budára érkeztek ; tehát csak egy nappal a pápa Ítéletének hozatala előtt. Látjuk ezekből, hogy daczára a Velenczét nem kevesbbé mint Magyarországot fenyegető török veszélynek, mi sajátságos módon jött ismét létre a kettő közti szívélyesebb viszony. De még sajátságosabb az, hogy épen ezen conjuncturák kezdetét képezik az európai diplomatia azon kísérleteinek és törekvéseinek, melyek által egyesitett erővel a törököket Europ^loól kiűzni igyekeztek, s melyek 1503. az első nevezetes török békekötéshez, és azóta folyton-folyva csak ehhez hasonló sikertetelen intézkedésekhez vezettek. Mindamellett ezen diplomatiai targyalások Magyarországra nézve érdekesek voltak, melyekről csak alább, ha majd hazánk akkori területének változásait kellő figyelembe vettük, alaposan szólhatunk. Elég legyen tehát eleve itt csak röviden felemlítenem, hogy Magyarország ez alkalommal valamennyi európai önálló országokkal részint közvetlen, részint a római szék által közvetített diplomatiai összeköttetésben állt, s hogy különösen a velenczei tudósítások, melyek Marino Sanuto munkájában összpontosítva találtatnak, erre nézve felette fontos adatokat nyújtanak. Beatrix királynénak ezentúli sor.sát illetőleg is érdekes adatokra találunk Marino Sanutónál. A királyné a Corvinus János által irányában mutatott idegenkedés, és pártja számos sértegetéseinek folytán, mindjárt Mátyás királynak halála után Budán a királyi várt odahagyta, s előbb Dóczy Orbán kincstárnok budai házába szállt, később pedig Esztergomba telepedett által. Itt vette hirét a pápának reá nézve kedvezőtlen Ítéletének. Csakhamar átlátta, hogy ezentúl ueki Magyarországban nem lesz többé hajlamainak megfelelő helye ; s daczára Ulászló kéréseinek („il re la fece exortar a restar, prometendoli stado e intrada"), sőt Ígéretének, hogy öt császárné módjára fogja tartani („saria tradata a modo impératrice"), magát elhatározta, hogy Nápolyba térend vissza, testvérének udvarában további életét folytatandó. Ügyeinek rendezésében a nápolyi és a spanyol követek voltak segítségére. 1500-ki majusban ezek Budán Ulászló királynál és a magyar