Századok – 1870

Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről 499

rOTKA TIVADARTÓL. 517 Turócz, Liptó és Árva várispánságokból lett Turócz, Liptó és Árvaniegye, — miről alább többet. Mikor és miért történt a megye szómik és fogalomnak átváltoztatása vármegyére ? erre ez idő szerint biztos feleletet adni alig lehet. Annyi több mint valószínű, majdnem bizonyos, hogy az elsőkori provinciának, a Kálmán király törvényében megörökített M e g a - Megy e, és nem V á r m e g a, Vármegye volt igazi magyar neve. Hány megyére osztotta Szent-István az országot ? azt határozottan megmodanunk a hiányosan fenmaradt történelmi adatok után szintén néni lehet. Azt sem, ha vájjon az első király által felállított várispánságok száma hetvenkettő volt-e? mint III. és IV. Béla korában, a párizsi számkönyv és Rogerius szerint. Kollár sokalta ezen számot, és azzal iparkodott a dolgon segíteni, hogy az erdélyi és tótországi vármegyéket ezen számba befoglalta, habár az említettem párizsi számkönyv Erdélyt és Slavoniát a hetvenkét vármegye számából világosan kiveszi. Kovachich alkalmasint örült Kollár zavarának, mert a hetvenkét szám az ö malmára hajtotta a vizet, a mennyiben ezen szám csak úgy kerül ki, lia a szerinte létezett polgári vármegyék mellé a hadi vármegyék is soroltatnak. Nekem ezen vitához azon megjegyzésem van, hogy a tisztelt tudósok félig zságig jutottak csak, mert az egész igazság abban fekszik, hogy Szent-István nem egyedül a kissebb számú nagy megyéket — provinciákat — alapította, hanem bennök a nagyobb szánni, de kissebb körű várispánságokat is. Ezen állításom alaposságát felderíti azon kérdés megoldása is : milyen területi nagyságot jelölt ki a megyealkotó király ezen szülöttjeinek ? Hogy erre kellően megfelelhessek, vizsgálnom kell azon czélt, melyet magának a nagy király a várintézmény és megye alkotásánál kitűzött, mert ez adhatott csak a bölcsen gondolkodó és cselekvő fejedelemnek helyes irányt a területi mérvek megszabásában. Ezen czél pedig első sorban nem lehetett más, mint oly erős tagozatokat teremteni, melyr

ekkel mind a hazában a nagy reformok által felidézett forrongás féken tartassék, mind pedig az állani biztonléte a külfölddel szemközt megóvassék. Szükséges volt különösen ezen irányt szem előtt tartani az ország határszé-36*