Századok – 1870

Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről 499

514 A VÁRMEGYE 1С ŐSI SZERVEZETE. végig menve. Ezen eljárás túlszigorú volt ugyan, a mai fogalmak szerint, de előnye is volt., mert a megye minden rendű lakosait, a fokozatok különbsége nélkül, kölcsönös érdeklődésbe és összetartásba hozta. Sajnos egyébiránt, hogy a bünpróbák sorában a tüzes vas, — ezen a külföldről a vallási eszmékkel az országba szivárgott visszaélés, — is fölvolt véve. Sajnos továbbá, hogy ezen bűnvádi eljárás nem az egyenjogoaúltságon sarkallott, hanem csak a nem szabadokra alkalmaztatott ; mert az urak és nemesség fölötti bíráskodás már akkor sem illette a provincia gyűlését, hanem a királyt és annak udvari főhivatalnokait, különösen a nádort és helyettesét. A bitangügyre vonatkozva a törvény világot vet a provincia szervezése azon részletére, hogy annak a megyei conies — a főispán — volt feje, a ki is Sz.-István, Sz.-László, Kálmán és II. András törvényei szerint a váradó, várjavadalmak, megyei vámok egy harmadát búzta terhes kötelességei fejében. Minden adók beszedése az ő köréhez tartozott, azon világos kijelentéssel, hogy a szedőket tetszése szerint választhatta és a beszedett pénzt teljes számban Esztergomba a királyi kincstárba szállítani köteleztetett, a hol is eszközöltetett a comes és a szedők díjazása, de lia mi a kivetett összegből nem volt beszolgáltatva, a hiány kétszeresen volt pótlandó. Habár pedig, mint imént mondám, a nagy urak és nemesek nem állottak a provincia, hanem a király bírósága alatt; már Kálmán király mindazáltal megtette az első lépést a főispáni hatóságnak minden rendű urak és nemesek fölötti kiterjesztésére ; mert azon esetben, lia azok az általa fölállított egyházmegyei — synodális — gyűlésre nem akartak megjelenni : a megyei ispán bíráskodását egy megyei biró társaságában reájok nézve is illetékesnek rendelé, — habár ez, őszintén megvallva, a mennyire a későbbi adatok után sejthetjük, vagy épen nem, vagy csak ritka kivétellel és rövid időtartamra ment teljesedésbe, mert mind az aranybulla, mind a Váradi Regestrum bizonysága szerint a nemesség szakadtig ellentállt főispánok, várispánok és udvarbirák bíráskodásának. A várintézmény és megye ezen elsőkori szervezetének hathatós erőt és kifejlést adott azon dicséretes gyakorlat, melynek nyomára Kálmán törvénye mutat, hogy a király az udvari főtisztek, különösen a nádor kíséretében bejárta