Századok – 1870

Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről 499

rotka tivadartól. 507 szellemű, erős, erélyes törik-szakad uralkodónak tünteti fel öt. Nem is tartanak engem vissza ezen hitemben a király-atyának fiához intézett, szelídséget és gyöngédséget lehelő intései, melyek oly kevéssé kerülhették ki a compilatorok törléseit és módositá sait, mint nem törvényei. Megengedem a Névtelen királyi jegyzőnek, hogy a hon elfoglalásakor egyes várak az ország számára megtartattak és azok a Heptarchia korában szállási és nemzetségi alapon őriztettek ; megengedem azt is, hogy a honfoglalást követő agraricus földosztáskor több vár a körülte lakó vagy oda telepitett néppel együtt egyes nemzetségek és ágak birtokába került, milyenek voltak Anonymusunk szerint Komárom, Hymusuduor, Ursuur, Patavár, Tasvár, mely később Sárvárnak neveztetett, Kurzánvár, Szekcső, Veszprém, Zaránd, Óvár és Pest ; habár el nem fogadhatom azon állítását, hogy ezek a honfoglaláskor fejedelmi adományozás utján jutottak egyesek birtokába. De épen azon tény, hogy a nevezettek közt Komáromot, Veszprémet, Pestet és Zarándot a. megyés várak sorában és vármegyékké alakítva találjuk : sejteti, miszerint a honfoglalás korabeli várak állapotja a későbbi királyság idejében nagy változáson ment keresztül. Egész Európa királyságaiban már a Karolingok idejétől, oda értve a csatornán túl alakuló államot is, a várak a reservált Regálék sorába számítattak. A magyar első király tehát a maga korabeli Augustusai nyomán indúlva, mint fiához intézett tanácsa tartja, bátrabban neki mehetett a váraknak, és törvényébe Írathatta, (Lib. 2. cap. 6.), hogy minden vár a korona tulajdona. Föl kell tennem azonban igazságszeretetéről, melyért öt Hartvik is dicsőíti, hogy az egykori szövetséges Heptarchia mediatizált várbirtokos utódit és a nemzetségi sarjakat, vagy egyenértékű más cserebirtokokkal, vagy pénzváltsággal kártalanította, — mikép, Kézainak tanúsága szerint, a rabok és hadifoglyok megváltásában is imigyen járt vala el. 8) Hogy a várak reservat unia és regaléja már az ') Kézai irja Sz.-Istvánról : „propter quod omnes (eaptivos) redemit, quos potuit ab Hungaris inveniro. . ex quibus quidem ordinavit servira suis eastris obsequio leviori." .... „Invití enim Hungari eaptivos suos regi redimere permiserunt, conpulsi quidem sunt per sanctum regem Stephanum." Endlichernél 129.