Századok – 1870

Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről 499

йоГ) A VÁRMEGYÉK ŐSI SZERVEZETE. alakító király idejében valóságos teljesedésbe ment, eompilált törvényeiből kiolvashatjuk, valamint Szent László és Kálmán törvénycompilátiójából is ugyan azt szabad lehozni, mert mind a háromban legkisebb nyoma sincs annak, hogy a koronán és királyon kívül magánosak birtak volna ezen királyok korában várakat, csak házakban és udvarhelyeken — curia és curtis — lakatván őket. Nagy erőt és fontosságot kölcsönöz ezen jelenetnek azon körülmény, hogy az egyház legbuzgóbb két királya, Szent István és Szent László, a túlgazdagon alapított püspökségek és apátságok birtoka közé semmi várat nem elegyítettek.11

) A várak elszedésével a szállási földosztásból származott örök birtoktulajdon alapjában megrendítve, szintén nullára leszállittatott. De e második lépés, habár válsága és merényszerüsége nem volt kisebb az elsőnél, védbástyát talált emebben, mely mögé vonúlt. És reá következett a grachusilag hangzó törvény, mely azt mondá ki, hogy onnantúl minden birtok a magyar korona tulajdonjoga és csak királyi adomány erejével és útján tartható vagy szerezhető meg. (Sz.-Istv. II. k. 5, 6, 35. Kálmán 20. f.) A hogy történt, úgy történt ; elég az, hogy ez a honfoglalók jámbor utódinál oly szent emlékű és nem illethető néphagyománynyá vált, miszerint a magyar nemzet, Verböczy^tanúsága szerint, (I. 6, 7. cz.) azt a korona jogának fösarkáúl tekintette századokig, és egyenesen Szent-István intézkedésére vezette viszsza. Ennyi előzmény után a regalizált várak elláttattak földekkel. A kárpótlás azonban, úgy hiszem, az ezen nemii földeknél 9) Hogy a várak Európaszerte reservatumok és regálék voltak, még a csatornán túl is, lásd Groistnál Geschichte und heutige Gestalt der Aemter und der Verwaltung in England. Berlin 1866. I. B. 37, 141, 146. Az egyháznak olsö királyaink által adományozott jószágok közt várbirtok nem található ; volt ugyan az egyháznak fegyveres népe a zárdák, templomkincsek, jószágok védelmére, de ilyet Sz.-István törvénye szerint minden nagybirtoku nemesistarthatott.—Csak egy eset van említve Szt.-László "1003-ki okmányában, illetőleg annak kétszeri későbbi másolatában, mintha Dávid herczeg, a király fivére adott volna, a tihanyi apatságnak három várat ; lásd Codex Dipl.Arpádianus Continuâtes T. I. 70. De erről a legilletékesebb tanú hallgat, a derék Czinár Mór, ki a tihanyi apátság levéltárát hosszú évelceu át őrizte és monasteriologiájábau fölhasználta, és hol Dávidnak 1095-ki ogészen más kisszerű alapítványán kivül, több nincsen. Ennélfogva álokmánynak kell az idézettet tartanunk.