Századok – 1870

Foltíny János: A szihalmi Árpádvár vagy Földvárhalom ásatásának s az ott lelt tárgyaknak ismertetése 442

FOLTÍNY JÁNŐSTÓL. 443 ményekre rá nem mutatnom nem lehet akkor, midőn épen létrejöttének történetét megismertetni tüzém ki értekezésem főfeladatáúl. A halom, melyből ezen tárgyak napfényre kerültek, Béla király névtelen jegyzőjének ama tudvalevő elbeszélésében, melyet ezen értekezésemet bevezető társulati tisztelt alelnök úr előadni méltóztatott, pontosan megjelölt, s már azon kedvező fekvésénél fogva is, hogy bent a községben van, minden időben jól ismert hely volt. De mindannyian, kiket a kegyelet egyszermásszor ezen halomhoz elvezetett, közönynyel haladtak el az itt szerteszórt, s az első pillanatra szembeötlő edénytöredékek s egyéb régészeti tárgyak mellett, s megelégedtek mintegy azzal, hogy a halomtetőre fölállva, hazafias érzelemtől dagadó kebellel sohajtottak vissza ama dicső időre, melyben harczias népével Árpád itt megjelenve, több napig időzött, s boldognak érezték magukat, hogy lábaikkal azon földet tapodhatták, hol egykor a honalakotó vezér fáradalmait pihente. Talán én is ép ily érzelmekkel, s hasonló közönnyel fogtam vala megjelenni eme halomnál, ha társulatunknak már említett előttem szólott tiszt, másod-alelnöke Ipolyi, a „Magyar Mythologia" koszorús irója, s hazánkban a régiségtan egyik lelkes búvára és fejlesztője, a szihalmi Földvár-halomra, mint régészeti helyre s annak fontosságára figyelmessé nem tesz ; de még inkább ha már előbb a régészettanba alkalomszerű magyarázatai, s vonzó előadása, úgy segédkönyveknek rendelkezésemre bocsájtása által be nem vezet. Ezen reám nézve valóban kedvező körülmények nélkül szihalmi leletről ez idő szerint említés alig ha tétethetnék. Régészeti vizsgálódásomat nagyban elősegítette továbbá a szihalmi népnek ama hagyományos balvélekedése is, hogy e halom alatt, melyet a lakosság közönségesen Földvár-halomnak, de A r p á d v á r á n a k is nevez, rejlik — mint mondani szokják — „Árpád király" pinczéje, telve tudja Isten mennyi aranynyal és ezüsttel. A sok kincs pedig a monda szerint akkor rekedt oda, midőn Árpád egy alkalommal, hogy, hogy nem ? elleneitől megnyomatva, várát romba döntette, hogy azok sem ezt ne használhassák, sem a vár pinczéjében elrejtett sok kincset meg ne találják. És e szerint a népmonda a legkönnyebben fejti meg a