Századok – 1870

Ipolyi Arnold: Szíhalmi pogánykoriaknak vélt leletek 431

436 A SZÍHALMI LELETEK. vagy inkább igazolásául csak azt akarom még fölemlíteni, hogy mikép jöttünk e hely leleteinek fölismerésére. E tárgyak bemutatója, t. tagtársunk Foltíny János, szihalmi segédlelkész úr, mint régibb ismerősöm és barátom többször látogatván Egerben, szemlélve régiséggyüjteményeimet s az abban találtató kő-, bronz-, vas-eszközöket és agyag-edényeket vizsgálván, figyelemmel kezdett lenni a Szíkalmán időnként felmerülő hasonló régiségekre. Behozta azokat hozzám gyűjteményembe ajándékozva. Csak mire ezen leletek azután egyre szaporodtak, mire mind érdekesebb tárgyak merültek föl, gerjedtünk mi is a lelhely iránt mind nagyobb figyelemre. Barátom mindinkább nagyobb kedvet kapott a gyűjtésre, s gondosabban kezdé a tárgyakat a tőlem vett utasítások és régiségtani kézi-könyvek nyomán tanulmányozni. Nekem pedig fölöttük vizsgálódva föltűnvén ezen leleteknek eltérőbb jellege, eszembejött Béla névtelen jegyzőjének Szíhalomról szóló említett nevezetes helye. Közölve azt barátommal, haliám tőle az Árpád váráról szóló néphagyományt. Már készülődtünk a hely tüzetesebb vizsgálatára, annak alkalmilag bejárása- és fölvételére, midőn a véletlen ebben megelőzött. Az ásatások leírásából fogjuk hallani, mint jöttek egy ház alapjai ásatásánál elő vaskori igen becses, mert ezüst ékszerek. Mikép kerültek elő egyre a kő- és csonteszközöknek páratlan nagyszámú leletei egyes vastárgyakkal, míg e mellett réz-tárgy csak igen jelentéktelenül mutatkozott s ez is alig egy-kettő a többitől, egészen eltérő jellegű volt, mint azokat lejebb ismertetjük. Mindezt csak azért emelem ki itt eleve, hogy kimutassam azt, miszerint nem bizonyos, előre fogamzott véleménynyel, vagy épen kész tervvel indultunk ki a helynek és leleteinek, mint valami specificus ősmagyar pogány leihelynek vizsgálatára, hanem hogy a fölmerült leletek sajátságos s eltérőbb jellegének föltünése és vizsgálata vezetett ezen föltevésre, a rendesebb ásatásokra s a bővebb vizsgálatokra. És csak midőn tagtársunk kitartó szorgalma és fáradhatlan kutatásai által a leletek oly nagy számban jöttek elő s oly gondosan lőnek gyűjtve s egybeállítva, hogy az érdekes leletek jellegéről határozott Ítéletet lehetett mondani, jöttem mindinkább a meggyőződésre, hogy bennök specificus magyar pogánykori leletekkel lehet dolgunk. A tudomány azonban még a legalaposabb föltevésre is ér-