Századok – 1870

Ipolyi Arnold: Szíhalmi pogánykoriaknak vélt leletek 431

IPOLYI ARNOLDTÓL. 435 birtokába, ki azt már szintén a XI-dik század közepe körül a Zászty nevü, s ma már ismeretlen helyzetű monostornak adományozza. Ezen korán elenyészett monostor birtokából jöhetett az később az ottani többi királyi birtoknak, valószínűleg sz. László király által történt adományozásával is az egri egyház püspökségének és káptalanának birtokába, melyben már a XII-dik században —• mint azt több okmány tanúsítja — volt, és moly utóbbinak jelenleg is birtokában van. A hely ezen történetét hirdeti egyébiránt a máig élő néphagyomány is. Szíhaloin lakosai ugyanis a helység végén emelkedő földvárszeríí magaslatot nemcsak egyszerűbben Földvárhalomnak, de még máig Árpádvárának is nevezik, s felőle azt az egyszerű s általában gyakran előjövő népies hagyományt regélik, hogy benne Árpád vezér kincse van eltemetve. Mint ezt az ásatásokat intézett tisztelt tag úr, ki ezen bevezető értekezésem után az itt kiállított leletek ásatásait fogja ismertetni, bővebben előadja. S épen ezen földvárszerüleg alakított, úgynevezett Árpádvár halma, hol tehát az ős vezér fő táborszeme s a számára sátorok helyett emelt falombos színek állottak, honnét, mint mondók, a hely Színhalom nevét vette, képezi kiállított régiségtárgyi leleteink fő s legnevezetesebb helyét.3). A helynek ezen rövid történetileirása és jellemzése után, átmehetek már a leletek jellegének ismertetésére. Megjegyezvén előre, hogy az ásatások történetét s a leletek fölmerlilésének ismertetését az ezen ásatásokat intézett tisztelt társunk fogja szintén mindjárt részletesebben előadni; s én itt csupán a leletek archaeologiai sajátsága és természete jellemzésének motiválásáúl, 3) Mellesleg legyen megjegyezve, hogy ezen egyszerű. néphagyományú adat is mily érdekes Anonymusunk történet-kútfői anyaga fölismerésére nézve. íme Béla névtelen jegyzője idejében még sokkal élénkebb lehetett a hagyomány az itteni Földvárnak Árpád vár s a hely Színhalom nevéről. A jegyző innét vehette azt nyilván. Jele tehát, hogy a névtelen jegyző nem költött, de valódi néphagyományból beszéli a honfoglalás történetét. Jele továbbá, hogy épen ezen vidéket, hol Árpád több táborhelyét említi különösen ismerhette. Lásd az ez iránt fölhozott véleményt, hogy az iró ezen vidékre való volt, vagy itt lakhatott: Magyar történetkútfő tanulmányok I, újabb vélemény Béla kir. névtelen jegyzőjéről és Guido de Columna czímü iratomban.