Századok – 1870

Pauler Gyula: Újabb adalék Gyöngyösi István életéhez 421

422 tárc2a. hogy más rendbeli hasznos alkalmatosságokat elmulatta és az idő alatt a míg szolgálatunkban volt, holmi szerencsétlen casusi miatt nem kicsiny károkat is vallott; mi is mindezeket megtekintvén, Ígértünk kegyelmesen esztendei conventióján kívül is gratiánkat, kihez képest adtunk és per manus assignáltunk ö kglmének Gömör vármegyében derencséni jószágunkból Babaluska nevü falunkat egészlen hozzátartozandó és bármi néven nevezendő pertinentiáival, obventióival és hasznaival négyszáz tallérokban, úgy, hogy ő kglme successori és legatariusi avagy cessionariusi bírhassák szabadon mindaddig, a míg mi, successorink és legatariussink le nem teszszük simul et semel jó és magyarországi elkölthető pénzül a megirt sommát. Letevén pénzüket, tartozzanak felvenni és az jószágot resignálni, kit ha meg nem cselekedne maga Gyöngyösi István uram, avagy successori és legatariusi és cessionariusi : tehát mi, succesorink és legatariusink Gömör vármegyei viceispán avagy szolgabíró uraimék kezében adván az pénzt, nyúlhassunk ipso facto propria authoritate azon falunkhoz. Ha peniglen arról celebrálandó fassiója, cessiója avagy testamentuma nélkül találna decedálni említett Gyöngyösi István uram : eo in casu azon falu magunkra, successorinkra és legatariusinkra visszaszálljon, minden pénz nélkül ; a törvényes evictiót is addig a summáig magunkra, successorinkra, és legatariusinkra veszszük. Kiknek nagyobb bizonyságára adjuk ezen levelünket, kezünk Írásával és pecsétünkkel megerősítve. (Datum in Arce Murány 14. mensis X-bris 1669 ) Közli : PAULER GYULA. — Adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez. E czím alatt veszszük Toldy Ferencz veterán, de örök ifjú lelkű és lankadatlan munkásságú tudósunk akadémiai újabb értekezéseit, egy kötetbe összegyűjtve, u. m. I. Sztárai Mihálynak eddig ismeretlen színdarabjai, 1550—59. II. Egy népirodalmi emlék 1550 —75-ből. III. Baldi Bernardin magyar-olasz ezótárkája, 1582. IV. Báthory István országbíró, mint író, 1555 — 1605. V. Szenczi Molnár Albert 1574—1633. Ez utóbbi mü, mely a kötetnek majdnem felét teszi, s a Pázmány mellé méltán helyezett nagy protestáns iró, zsoltárköltő; műfordító, nyelvész és szótáríró eddigelé legteljesebb életrajzát s munkái szülemlésének történetét tartalmazza, valódi gyöngye a gyűjteménynek. Számos új adattal, a régiek lelkiismeretes fölhasználásával, és Toldynk mély avatottságával, beható irodalomtörténeti tanulmányaival van irva.