Századok – 1870

Jakab Elek: Szabó Károly „Magyar Vezérek Kora” czímű művének ismertetése 401

404 könytvismertetések birala.tok. jő tárgyalás alá, s mindeniknek származása, következési rendje és módja, ktil- és belpolitikája, viselt dolgai, dicsőséges és gyászos végű csatáik, s végén mindeniknek jellemzése, szóval: a nemzet egyetemes történeteinek változó folyása mintegy tükörben van elénk állítva. Továbbá a byzanti kútfők, német és magyar krónikák eddig fölfödözött adatait ebben fölhasználva látjuk, nemzeti hagyományoknak is annyi tér van engedve, a menynyit a józan itéletü bírálat megenged, s a mennyire más nemzetek irói is őskoruk történetei megírásánál magukat fölhatalmazottaknak érezték. Végre nagy nyereménynek tartom azt, hogy szerző müvével határozott álláspontot foglal el ősi történetirodalmuukban ; egytől-egyig elősorolja kútfejeit, pontosan teszi idézeteit, összevetéseit, és következtetéseit előttünk álló adatokból világosan s szemeink előtt teszi meg, s utoljára elmondja saját véleményét, úgy, hogy képessé válik az olvasó őt szintén megbírálni, s maga alkotni ítéletet vagy elfogadni az íróét. E nitt által a vezéri korszak történelmére nézve nemcsak hogy az út meg van törve, hanem annak nagy része valóban úgy van irva, hogy ezutáni köztörténetiróink azt műveikben bátran fölvehetik. Búváraink előtt pedig föl fognak tűnni azon hiányok, melyeket iró is elismert s adatok nem létével kivánt igazolni ; látni fogják, hol van homály, hol kétes a bizonyítás, mikben nem lehet egészen megnyugodni, s mely tényekre és kérdésekre nézve szükséges a további pragmaticai megállapítás. Tudom, hogy lesznek, kivált szász és német, sőt magyar tudósaink között is olyanok, a kiknek tetszését e mü nem nyeri meg : a kik a Székely krónika és Anonymus adatait egyáltalában elvetik, hagyományainknak semmi positiv történeti értéket nem tulajdonítnak, s igy a miket szerző ezekre épít, a nemzeti hiúságot ok nélkül tápláló regéknek inkább mint történetnek fogják bélyegezni. Ha meggyőződés-, tanulmányokon alapúló meggyőződésből származik ez ítéletük, tisztelem s részünkre is ennél többet nem követelek; lia elfogúltság, ismerethiány vagy épen nemzeti gyűlölség kútfeje : csak sajnálhatom, de példájukat nem követem, s hogy iró sem követte, érette magunknak hozzá szerencsét kívánok. Ez a nézetkülönbség közöttünk, mint két iskola vagyis két történetírási rendszer képviselői között még sokáig, tán