Századok – 1870

Pauler Gyula: Gyöngyösi István életéhez 127

32 TÁRCZA. M.-Terézia életében — keltek, s csak utójátéka játszik át József korába. És igy а „В. P. K. " állítása puszta r á f о g á в. Jó] mulattunk ama roppant járatlanságon, melyet az a szeles, kapkodó névtelen ritter, még speciálisnak vallott szakában : az erdélyi történelemban is tanúsít, Somlyót, Erdély egyik föbásty áj át, ezen ország holmi tized rendű váracskájának mondván, s őrségének jelentékeny számáról még csak sejtelemmel sem bírván. No majd mi megtanítjuk reá. Somlyó őrségéről к u r u с z adatokat bőven hozhatnánk föl ; de mivel Sz. S. úr a kuruczoknak — mint pl. 1685-iki bizonyságlevélnek — nem hisz, tehát magához illő 1 a b a n с z kútfőt idézünk neki ; ott van Cserey Mihály uram, az már csak elég labancz, elég erdélyi separatista, és kurucz-magyarfaló : a mit ő mond, azt már csak elhiheti aztán Szilágyi Sándor úr ! Üsse föl csak tehát ennek krónikáját, в megtalálandja benne a 322-dik lapon : mekkora erősség volt Somlyó, hogy még 1703-ban is, mikormár romladozott val a, „sok száz" emberből álló őrség tanyázott benne. Cserey ugyanis irja 1703-ról, hogy : „Somlyón . . . magyar kapitány Boér Ferencz vala . . . sok száz vitéz katonák valának keze alatt" stb,, kiken kívül még némi német őrség is volt pedig, egy hadnagygyal. így volt ez II. Rákóczi Ferencz idejében is, mikor Somlyó már elvesztette jelentőségét ; de hát mennyi őrsége lehetett Apafi alatt, midőn még teljesen ép volt, és Szatmár sőt Várad ellen Erdélynek fő végvára vala ! Ebből beláthatná Sz. S. úr, hogy a „eok száz" főnyi somlyai őrség, igenis, mindenesetre képes leendett a szatmári nyomorú 140—150 labancz becsapását meggátolni, vngy legalább őket megűzni, — de ezt sem cselekedték. — Hogy a partialis gyűléseket a kormány szokta volt kezdeményezni, nagyon jól tudjuk ; de mutassa ki nekünk Sz. S. úr azt, hogy az 1685-iki juliusi part. gyűlést Apafi határozottan a Kende Klára esete végett hívta össze ! Mindaddig, míg ezt be nem bizonyíthatja, el nem hihetjük neki, hogy ott az initiativát ezen ügyben nem a bujdosókhoz szító erdélyi rendek tették, s hogy a hozott határozat nem az ö érdemök, hanem Apafi kormányáé, mely épen ez évben rabolá el Thököly jószágit. Különben Sz. S. urat annyira ragadta már megsértett hiúsága s ellenünk azért való dühe, mert a tükröt az egész közönség láttára őszintén a szeme elé tartottuk, hogy józan okokra ő mitsem ad, ceak kipked-kapkod jobbra-balra, hogy csekély személyünkre, gyermekként, minden úttal-móddal nyelvét öltögethesse. Ám teljék benne