Századok – 1870

Pauler Gyula: Gyöngyösi István életéhez 127

TÁRCZA. 133 kedve ! Nekünk nem árt vele, csak magát nevetteti ki, mint pl. azon szánalomra méltó és csakis öt jellemző eljárásával, midőn említett 3 hasábos czikkében még a Pauler Gyula által birált Wolf művének hibáit is nekünk rójja föl, még e merőben idegen tárgyba is erőnek erejével belévonván személyünket, mint a ki szálka az ő szemében. Még nevetségesebb a B. P. K. febr. 5-iki számában foglalt azon állítás, hogy a mi „kurucz énekgyüjteményünkbe hibák csúsztak be." Errare humánom ; mi nem tartjuk magunkat hiba nélkül valóknak, mint a „Közlöny" két coriphaeusa; de már a jelen esetben engedelmet kérünk, s kérdezzük a „B. P. Közlöny"-től : mi alapon állíthatta azt ? Mert mitőlünk kurucz énekgyüjtemény soha nem jelent meg; az még elzárva, fiókunkban, kéziratban hever, rajtunk kívül senki sem ismeri. És íme, a „Közlöny", elvakúlt dühében már ebben is hibákat födözött fel, mivelhogy Thaly Kálmántól van. De — kérdezik olvasóink — hogyan férhetett hozzá ? Mi ugyan nem tudjuk elképzelni ; mert, hogy Sz. S. úr ottlionn nem létünkben fiókjainkat álkulcsokkal kinyitogatná, azt még sem teszszük fel róla, s kéziratainkon sem vettük még észre, hogy valaki összeturkálta volna. Nem lehet azért egyéb azon állítás : mint ellenünk táplált vak gyűlöletből származott merő koholmány. Még csak azzal sem mentheti magát, hogy ő „Vitézi Énekek és Elegyes Dalok" czímü gyűjteményünket értette : mert e kiadványban egyetlen kurucz ének sincs, sőt előszavában nyilván kiirtuk, hogy a kuruczvilági énekek kiadását máskorra, külön gyűjteményre hagyjuk. — A mi végre a „B. P. K."-nek a gr. Zichy-levéltár felől irt scandalosus hibás közleményét illeti : szégyelje magát a „Közlönymidőn zavarában egy szerény vidéki lapocska újdondászának köpönyege mögé akar bújni ! Vallaná be őszintén, hogy hibázott; különben is, hiába minden mentség ; sem nem gr. Zichy Károly, sem nem gr. Zichy Ottó, hanem a gróf Zichy-család zsélyi levéltáráról vagyon ott szó, a mint a „Századok" mévi novemberi füzetében bőségesen és világosan meg van irva. Sokat lehetne még Sz. S. úr felfuvalkodott agyarkodásaira в comicus és szeles baklövéseire szólni, — de hagyján ; falra borsót hányni, vaknak színt mutatni, szerecsent mondatni, háladatlan munka. Egyébként is, sokkal jobban ismeri már a t. közönség а „В. P. Közlöny" ellenünk irányzott öklendezéseinek okait és mivoltát, hogysem magunkat ama bősz vitézek ellen hosszasabban védelmeznünk szükség volna. Sőt a részünkről már valójában únni kezdett vitának véget