Századok – 1869

Pauler Gyula: A bujdosók támadása 1672-ben - 1

6 A bujdosók legnagyobb részt bason helyzetben lehettek Szepessyvel, mert csak némelyek, mint Wesselényi Pál, birtak Erdélyben jószágokat. Legfőbb vágyuk volt, mint száműzöttek -nek rendesen, hazatérni, s a németet elverni tűzhelyeikről. E vállalatban erdélyi segélyre számítottak; miután azonban jól tudták, hogy Erdély a porta engedelme nélkül nem mozdulhat, Petróczy^' és Szepessy 1671-ben Törökországba mentek, mint követei a „Magyarországból kibujdosott grófi, úri és főrendből álló, Erdélyben levő, és több velek egyetértő magyaroknak" oly szint adván ügyöknek, mintha azért bűnhődnének, „mert a hatalmas szultán köntösébe kapaszkodtak" *). — A török birodalom élén Köprili Ahmed nagyvezér nem ro?z szemmel nézte a magyarok viszálkodását a németekkel. Alkalmilag a porta jó hasznát vehette e zavaroknak: de már most nyújtani segélyt a bujdosóknak, s megszegni a vasvári békét, nem látszott tanácsosnak. Nem segíté Wesselényit, Zrínyit Kandia miatt: nem segíté a bujdosókat, mert a lengyel ügyek vették igénybe figyelmét. Jó szót adott a két követnek, de a tett csak az volt, hogy ApafFynak titkon megüzente, miszerint a bujdosókat, kiket a bécsi kormány mint szökevény zsiványokat kiadatni kért, és a porta nyilván kiadatni rendelt, a németeknek ki ne szolgáltassa, hanem a felséges szultán rendeletére készen tartsa. Erdélyben senki sem gondolt kiadásukra. Sokan a főurak közül rokonságban voltak egyik másik bujdosóval; legtöbben bennük magyarokat és protestánsokat, vér- és hitrokonokat láttak, kiknek sorsa iránt mély rokonszenvvel viseltettek; de élénk emlékezetben volt még, mire jutott II. Rákóczi György, és az ország, mert a porta engedelme nélkül háborúba kapott, és Konstantinápolyból várták a jelszót cselekvésre. Csak Teleki Mihály, kővári kapitány, s a fejedelemasszony sógora, fogta akarta megfestetni székét," és más ilynemű énekekben mindig különös gyűlölettel említtetik. Nevezetes, hogy o kemény református, öse néhai b. Szepessy Ignácznak, a hires pécsi püspöknek, és b. Eötvös József cultusminiszter úrnak, kinek öreganyja — igen lelkes magyar asszony — egyenes ágban Pálunktól származott. *) Rozsnyai Dávid művei után, i. h. 431 és kk. 11.