Századok – 1869

Pauler Gyula: A bujdosók támadása 1672-ben - 1

7 nyíltan és határozottan a bujdosók pártját. A merész férfiúnak a fényes szerep forgott eszében, melyet hajdan Erdély fejedelmei, mint a magyarság védői játszottak, s a bujdosók lekenyerezték dicsvágyát, midőn neki siker esetére a kassai generalatust Ígérték*). Ügyes ember volt, kinek csak Francziaország hiányzott, hogy, ha nem Richelieu, legalább Mazarini lehessen. Fáradhatlanúl agitált a magyarok mellett a fejedelemnél, és nagy támogatást lelt a fejedelemasszony, Bornemissza Annában, ki terveiben, indokaiban nő volt, de kivitelükben férfi tudott lenni. Apaffy Mihály, embernek elég jó, fejedelemnek rosz, I. Lipót magyar kiadásban, kezdetben szövetségben állott a magyar öszszeeskttvőkkel, de visszavonult, midőn értésére esett, hogy Zrinyiék Rákóczit akarják Erdély trónjára ültetni. Csak midőn a német kormány lábbal kezdé tapodni a magyarok jogait, szólalt fel félénken és hatás nélkül. Öt hidegen hagyta a Bocskayak, Bethlenek, Rákócziak fényes szerepe: de benyomást tett rá nejének unszolása, bújjon ki már egyszer az asszonyok közül, és szerezzen családjának, jövendő második fiuknak Magyarországon jószágokat, mint tevé Rákóczi György, kit ugyancsak áld most unokája. Buzgó protestáns lelkét mélyen bántá az üldözés, melyet hitfeleinek Magyarországban szenvedni kellett, és érzé, hogy — a bujdosó papokkal szólva — „hivatalos tisztemunkálkodni, ne illettessék tovább a hazában szidalommal Izráel Istenének szent neve!" Ha Teleki, Petrőczy vagy Szepessyvel társalgott, kész volt mindent megtenni a bujdosókért, azonban ismét mindent visszavont, ha cancellárját Bethlen Jánost, vagy a Bánffyakat — Dénest és Zsigmondot — hallotta beszélni **). Az erdélyi békepártnak döntő súlyt kölcsönzött a porta, mely 1672 tavaszán minden támadást határozottan megtiltott. *) Farkas Lukács, a kam. levélt. N. Reg. A. 1431 fasc. 2. N. Cserey nádorságot mond, mi valószínűtlenebb. **) Az erdélyi viszonyokra vonatkozó adatokat érdekesen állítá össze Szilágyi Sándor akad. székfoglalójában: „Bánffy Dénes kora és megöletése." Akad. Értesítő 1859 II. 137—220 11.