Századok – 1869

Thaly Kálmán: Régi magyar községi pecsétek - 571

.580 — Magyar lu do ni any os Akadémia. A m. t. Akadémia részéről Czartorsyski László herczeg nemos áldozatkészsége folytán, ezer o. é. forint jutalom tűzetik ki, a következő történelmi kérésre : „Adassék elő, kivált történet-philosophiai szempontból, a lengyel kútfők felhasználásával is, története mind azon érintkezéseknek, melyekben a magyar és a lengyel nemzet politikai s különösen mivelődési tekintetben egymásra kölcsönösen hatott." Beküldési határnap 1872. dec. 31-ike. A pályanyertes mű szerző tulajdona marad. A pályázatnál az akadémiai pályázatok általános szabályai megtartandók. Kelt Pesten, a in. t. Akadémia 18G9. jul. 26-káu és oct. •1-kén tartott összes üléséből. ARANY JÁNOS, titoknok. — Salamon Ferencz a „Századok" júliusi füzetében közölt rövid másfél lapnyi replicánkra a „Budapesti Közlöny" sept. 24-iki számában hat teljes h a s á b n y i czikkel dupplicáz. Hosszúnak tehát az unalmasságig hosszú, de tartalmára s főkép modorára, mi Salamontól nem tettünk volna fel ilyen választ. Tele van az oktalan gúnyolódással és banalis adomával ; furcsa paraszti gőggel még nemességünket is szemünkre hányja ; jó, mi azt solisem fogjuk szégyenleni, mert derék és vitéz ősökről szállott ránk örökségképen, kiknek török és német ellenség által kiontott igaz magyar vérét a párkányi és koronczai harczínezők itták föl. Csak hadd gúnyolódjék tehát Salamon ; gúnyolódni ugyan ini is tudnánk, de ha ő a komoly „B. P. Közlöny"-t „Bolond Miská"-vá degradálni nem átallá : mi sokkal inkább tiszteljük a történelmi társulat t. ez. tagjait, mint hogy tudománynak szánt közlönyünket élezek tárává tennők. Tehát a viszont-gúnyolódást mellőzve, csupán a czikk történelmi és tudományos részére felelünk. Salamon, visszatérve a társulat keletkezésére, irja : „Thaly és a társulat többi alapítói az alakuláskor kétségkívül tudták, hogy én nem szándékozom részt venni a társulat működésében." Ugyan honnét tudtuk volna, midőn nyilvánosan nem nyilatkozott, magán-körben pedig hogy mit méltóztatott discurálni ? mi nem tudhattuk (én legalább nem tudtam, és Salamon indokolatlan távolmaradása a többieknek is föltűnt) ; mert hiába, még S. sem oly nagy férfiú, hogy magán-beszélgetéseit a hír — mint valami Napoleonét — szárnyaira venné, bár nagy arroganciával ő maga ezt teszi is föl. — Azután így panaszkodik : „Az első