Századok – 1869

Nagy Iván: Istvánffy munkája fordításairól 281

m hivatkoznak '), eléggé nyilatkozik, és mely a múlt század hatodik tizedéig négyszeri kiadásával még inkább igazolható. 2

) E népszerűségéről tesz tanúságot az annak alapján készült, mondhatni sok helyen csak lefordított „ O s m a n o g raphia" Decsy Sámueltól, mely — daczára annak, hogy eléggé vastag három kötetben jelent meg — egykoron annyira kapós olvasmány volt, hogy szintén két kiadást ért. (1788—9. és 1789—90). Végre e körülmény érzete alatt, „valamint a hadi dicsvágy folyton ébrentartása tekintetéből is" — mint azt a fordító maga mondja — készült mindjárt az első 1622. évi kiadás után azon magyar fordítás is, melyet jelenleg a T. Történelmi Társulatnak, mint kevésbé és irodalmilag (mert kéziratban hevert) épen nem ismeretest bemutatni van szerencsém. A kézirat ívrétü, négy vastag kötetből áll, teljesen befejezve és sajtókészen. A fordítónak, ki magát a terjedelmes, hét lapra terjedő „Elöljáró Beszéd" alatt Thalliay Pálnak írja — egészen sajátkezű írása. Tehát — nemcsak mint a fordító aláírásából, de a kézirat egykori tulajdonosa, Kaprinai István jezsuita feljegyzéséből is („Est ipsum originale diligenter asservandum"), s kinek gyűjteményével e példány is az egyetemi könyvtárba került — bizton állíthatjuk, hogy az eredeti fordítás áll szemeink előtt. A fordító Thalliay Pálnak kilétét, annál kevésbé életét, eleddig nem sikerült felfedeznem ; de azon körülmények, melyeket élőbeszédében érint, továbbá az, hogy a fordítás befejeztével Praefatioja 1629. szept. 29-én Bécsben kelt, oda látszik mutatni, hogy ő a magyar kir. udvari kanczelláriánál állhatott hivatalban ; ide látszik mutatni Írásának alakja is: a gömbölyű, csinos és rendes, könnyen olvasható betűk, melyekkel oly ismerősök gyanánt megszoktuk a kanczellária azonkori okleveleiben és leirataiban a találkozást. „A Praefatio vagy Elöljáró Beszéd" dedicatiójával együtt ') Mint például többi közt a Széchenyiek grófi diplomájában is. L. Török János : Magyarország Prímása. Pest 1859. 164. lap. 2) Az első kiadás Kölnben jelent meg 1622-ben. Ugyanott a 2-ik kiadás 1685-ben, A 3-dik a Ketteler-féle folytatással 1724-ben. A 4-dik végre (nem 1757-ben, mint Horányi irja, hanem) 1758-ban. Több kiadása nincs, mint ezt Czwitlinger irányában már Pray kéziratban maradt Istvánffy életirásában Mss. torn. XXIX. megjegyzé. 21