Századok – 1869

Podhraczky József: Péter magyar király III. Urseolus velenczei doge fia volt 141

143 vero hoc nequissimo scelere, in sancti Petri ecclesiam convenerunt, ibique communi voto quondam virum, Petrum videlicet Ursoylum cognomine, preclarum generositate et moribus, in ducatus honorem sublimare decreverunt. — Erat siquidem sibi couiux Felicia nomine, et merito, unius nati tantummodo mater, qui patris equivocus nomine, non dissimilis extitit opere. — Rexit itaque dueatum anuis duobus et mense uno. Nam non plus, quam quinquaginta annorum fuerat, quando saecularem deposuit glóriáin." Az az: Ez elkövetett legszörnyűbb gonoszság után szent Péter egyházába gyűltek, s ott közszavazattal egy kitűnő nemzetségű és erkölcsű férfit, tudniillik Ursoylus Pétert határozták el a lierczegségre emelni. — Mert vala néki Felicia nevü hitvese, méltán Szerencsének mondható, mivel csak egyetlenegy, atyja nevű s tetteire nézve sem különböző fia volt. Csakis két évig s egy havig kormányzott. Nem volt ötven évnél korosabb, midőn letette világi dicsőségét. „Anno vero dominicae incarnationis noningentesimo nonagesimo primo, Petrum, ante dicti domini Petri Ursiuli ducis sobolem, trigesimo suae aetatis anno Veneticoruin populi ad paternam dignitatem promoverunt." Az az : Az Ur megtestesülésének kilencz száz kilenczven egyedik évében pedig a velenczei nép Pétert, az előbb megnevezett ürseolus Péter úrherczegnek harmincz éves fiát léptette atyja méltóságába. „Deinde, antequam Italiae planiciem (III. Otto császár, 996-ban) peteret, eundem ducem dulci praece (igy) rogando, demandarií, ut su um natiim adliuc christianae fidei confirmatione carentem, V eronám, sine aliqua mitteret mora ; quod dux suorum fidelium" consilio facere adquievit. Puero quidem Verona pervento, officiose a rege susceptus est, quem chrismatis unctione propriis ainplexibus coarctatum, fecit munire, et amiss o p a t e r 11 o nomine, Otto, id est, s u u s a e q u i v o c u s n u n c u p a t u s est. — Otto vero, praedicti domiui Petri ducis filius, diversis muneribus a rege foeneratus, ad Veneciam reppedavit." Az az : Ez után, mielőtt III. Otto császár 996-ban Olaszország rónáira jöne, azon berezegnek barátságos kéréssel üzent, hogy a még meg nem bérmált fiát késedelem nélkül Veronába küldené ; a miben a berezeg az övéi tanácsából megnyugodott,— s Veronába érkezett atyja-nevű fiát a király szive-11*