Századok – 1869

Lánczy Gyula: Joseph Fiedlers Actenstücke zur Geschichte Franz Rákóczi’s II. czímű kiadványának ismertetése 106

117 kimentette; egy évvel előbb, hogy Francziaországból távoztam: kardot találtak párnája alatt, és szolgája alig tudta megakadályozni, hogy a hôtel de Transsylvanie ablakából le ne ugorjék. Nincs okom hinni, hogy e magaviselete a Gondviselésben való hitetlenségén sarkallék ; mert a magyar háború elején a kalocsai érsek titkára lévén, kit Lipót császár a béke egyengetésére küldött volt : nem tudtam öt másképen pártomra hajlítani, mint hogy megígértem, hogy beneficiumot szerzek neki Francziaországban, mert az elhúnyt király felhatalmazott ez igéret tételére. Igen fontos dolgokat fedett föl előttem, s a bécsi udvar összes ármánykodásait napfényre hozta, azt vélvén, hogy a franczia beneficium az említett udvar üldözésétől még akkor is biztosítandná őt, ha a magyar háború szerencsétlenül ütne ki. De nem kaphatván részére sem a boldogúlt királytól, sem Orleans herczegtől semmit : minden reményében csalódott; ő, ki fejét a püspöki, sőt még a bíbornoki fövegre is méltónak hitte. Brenner teljesen kétségbeesett ügyeim felett, s azt gondolta, hogy halálom után a mindennapi kenyér híján lesz. En, úgy szólva, fejéből kiolvastam e gondolatokat, őrültségi rohamának alkalmával, és Orleans berezeg tán még emlékszik, hogy megmondtam neki, miszerint Brenner képes volna minket elárúlni, ha semmi beneticiumot nem adnak neki. Ez az oka, hogy nem engedtem neki semmi részt tőkéim kezelésében ; de ö módot talált, hogy pénzeimet kezei közé kerítse, szándékom s utasításom ellenére, azt gondolván, hogy kimeuthetendi magát a nyereséggel, melyet magam s az ő számára a billet-kből (Law-féle részvények) remélt. De minthogy látta, hogy én nem helyeslem magaviseletét és nem osztom kilátásait : segédforrásaiból kimerülvén és bűnösnek találván magát, hogy utasításom ellenére cselekedett, s ezen időben nem bírván pénzügyeim semmi olyas ismeretével, melynek elárúlása őt a bécsi udvar kegyébe juttathatta volna : megdöbbent szomorú jövője tudatán, melyet dícsvágyó szelleme még élénkebbé tett ; s mert tisztán világias tudománya minden kegyelettől megfosztá őt : nem csodálkoztam, midőn értesülék, hogy annyi sok régi pogány bölcsész példáját követte," meggyilkolá magát. Méltóbban nem véljük befejezhetni íme vázlatos ismertetésünket, mintha a nagy fejedelemnek, szintén ama kir. herczeg-