Századok – 1869

Lánczy Gyula: Joseph Fiedlers Actenstücke zur Geschichte Franz Rákóczi’s II. czímű kiadványának ismertetése 106

118 nőhöz intézett egy más leveléből (Rodostó, 1723. jan. 22.) ezen, Rákóczi nemes megnyugvását, bölcs resignatióját visszatükröző helyet közöljük : „Vájjon van-é az embernek nagyobb boldogsága, mint az, hogy ha az idők bárhova ragadják is, megtartja szelleme nyúgalmát és nem ragaszkodik ahhoz, a mi körülte történik. Beláttam, hogy a szellemi életnek és magánynak ez az előnye van a világi élet fölött, és nem tudom magam sem eléggé bánni halandó gyöngeségem indulatait, melyek ama boldogsággal s édes békével ellenkeznek, a mely után sovárgok. Világi pályám hasonlít az oly emberéhez, a ki szélvésztől hányatott hajón van, és hosszú útakat tesz meg, a nélkül, hogy csak helyét is változtatná. így ragad engem is az idők árja az örökkévalóság felé, melyet a hit elém tár; nincs is már a földön semmi, a mi tartóztathatna. Én többé senkinek sem élek hasznára, és kétszerte boldogtalan vagyok, midőn érzem, hogy immár magamnak sem használhatok. Ha állapotom felett komolyan gondolkozom, bizony, nehézzé válik elhatároznom : élni avagy halni vágyódom-é inkább !" Megható nyilatkozata a háborgó, zajos élet után, fájó lelkére csöndes magányában balzsamot találó, az Istennel és emberekkel kibékült — rodostói remetének! LÁNCZY GYULA. T Á R C Z A. — Magyar Történelmi Társulat. Társulatunk febr. 4-kére hirdetett rendes havi ülését az akadémiai palotában az e napra virradó éjjeli égés folytán támadt zavar daczára megtartá, a szokott időben, mégpedig elég számos választmányi tag és hallgatóság jelenlétében. Ipolyi Arnold elnökölt. 1. Titkár előbb a januári ülés jegyzökönyvét felolvasván, több rendbeli előterjesztést tőn. Nevezetesen felolvasá Szabó Károly jelentéséta kolozsvári állandó bizottság jan. 14-iki üléséről, s bemutatta az ennek kiséretében gr. Lázár Miklós bizottsági elnök által lemásolt s beküldött ifj. Petricsevics - Horváth Boldizsárnak