Századok – 1869

Lánczy Gyula: Joseph Fiedlers Actenstücke zur Geschichte Franz Rákóczi’s II. czímű kiadványának ismertetése 106

110 lépni, és Rákóczi még mint erdélyi fejedelem sem volt inaugurálva , liabár meg válasz tátott is. Ezen ürügy iu vol vált a azon kivánatot, söt nyomást is gyakorolt, hogy a szövetkezett magyar rendek országgyülésileg megüresedettnek nyilvánítsák a trónt, — a mi csak Francziaország malmára hajtotta volna a vizet. E czélzatok kivitelére a főszemélyek : Rákóczi és Bercsényi közreműködését kelle megnyerni. Rákóczit XIV. Lajos a jaraszlai uradalom által, melyet az özvegy lengyel királynétól vett volt meg számára, kötelezte le ; Bercsényi százezer livret és gazdag ezüst asztali készletet kapott. Öt, Vetésyt, mint a ki leghamarább észrevehette volna a franczia udvar fondorlatait, utasításokkal ellátva, Des Alleurs marquishoz küldték vissza Magyarországba. De kérdjük : vájjon eme felhozott ajándékok vesztegetéseknek tekinthetök-e egy Rákóczival, egy Bercsényivel szemben, kik már előbb minden vagyonukat oda vetették és később egészen feláldozták a szabadságért? Rákóczi nemes jelleme, melynek dicséretében barátai s ellenségei egyaránt egyeznek ; Bercsényi fanaticus, politikátlan nyakassága, mely magát egész életén át érvényesítette, nem engedik meg, hogy a megtérő, kegyelmet kolduló alattvaló ímez állításának higyjttnk. Pessimismusunk tőkéje itt kifogy, és hajlandóbbak vagyunk egy Vetésyt rágalmazónak, mint egy Rákóczit aljasnak tartani. Hogy pedig Vetésy csakugyan szokott rágalmakat vegyíteni emlékirataiba : legjobban bizonyítja az interregnum kimondásáról irt jelentése. Nem feladatunk e helyütt az ónodi gyűlés részletes tárgyalása ; de annyit, a jelen gyűjteményt ismertetvén, meg kell jegyeznünk, hogy azon tudósítás, mely e gyűlésről Vetésy irományai közt található, hamis és alaptalan. Kétségtelen hitelű egv korú adatok czáfolják meg Vctésynek e később gyártott, tendeutiósus koholmányait; különben, úgy véljük, elégséges e tekintetben hazai történetirodalmunk elsőrangú kitűnőségére Horváth Mihályra hivatkoznunk, ki határozottan koholmánynak nyilvánítja az óuodi gyűlésen jelen sem volt Vetésy előadását. (Lásd Magyarorsz. Tört. IV. k. 411. s kk. 11.) Vetésy emlékiratai söt jelentései is, ily okoknál fogva, csak nagy óvatosság és beható kritika mellett használandók.