Századok – 1869

Pauler Gyula: A bujdosók támadása 1672-ben - 1

8 Azonban Magyarhonban naponként oly dolgok történtek, melyek a bujdosókat nyugodni nem hagyák. Leopold már a rault évben kijelentette volt, hogy a felkelés folytán a nemzet jogait eljátszván, teljhatalommal fog uralkodni. Adót vetett nemesre, nem nemesre. Behozta az accísát borra, sörre, húsra, pálinkára; s a politikai elnyomással karöltve járt a vallási üldözés, melyben a katholikus főpapok némi kárpótl ást találtak az elveszett szabadságért. Köszeghtöl a Hegyaljáig nagy buzgalommal foglalgatták a protestáns templomokat. Báthory Zsófia elfoglalta a pataki collegiumot, a reformátusok főiskoláját, és a tanárokat, tanulókat Debreczenbe, Erdélybe kergette. Szegedy Lénárt, egri püspök, a politikában derék magyar ember, és nem kedves az udvar szemében, bezáratta a lutheránusoknak eperjesi collegiumát, melyet 1667-ben nagy áldozatokkal alapítottak. Szepesben még csak Lőcsén, Zemplénben még csak Medgyaszón volt protestáns templom ; Abaújban, Sárosban már egyet sem lehetett találni. Félő volt, legalább a protestánsok feltek, hogy nem soltára a spanyol inquisitionak véres üldözése és lobogó máglyái fognak következni. A kivert praedicatorok, mesterek, harangozók, tanulók többnyire Debreczenben kerestek menedéket, hol közel a magyar határhoz, Erdélynek, s főképen a váradi basának oltalma alatt, kinek Debreczen adót fizetett, biztosságban voltak a német elől, de a legnagyobb nyomorban tengődtek. Apaffynak alamizsnái nem sokat segítettek. Egy kenyéren, egy pénzen élve, „nem volt annyi gyolcsuk, hogy verítéküket vagy könyeiket arczukról letörölhették, vagy szenynyesüket magukról leválthatták volna !" *). Ily körülmények közt a bujdosók keserűsége, szilaj honvágya nem csillapodott. Szükségesnek látszott;

mielébb közbevágni, nehogy az ország végromlásra jusson. Senkisem kételkedett, hogy Magyarország többé nem várhat, mert ők nem várhattak. Naponként érkező hírek megerösiték szándékukat. XIV. Lajos Hollandiára tört, és több, mint valószínű volt, hogy a háborúba Németország, Lipót is bele fog vonatni. A fel vidé*) Kovácsóczy, Arpádia, III. 112 1.; Toldy, Irodalmi Berek, 232 1., melyben Szőnyi Nagy István elűzött tornai praedicator, használja az ide'zett patheticus snavakat.