Századok – 1868
Horváth Mihály: Az első esztergomi érsek 1
10 alá nem eshető okmány és kútfő nevez a magyarok érsekének : Szt^btváo. nagyobb legendája nyomán ugyanazt, teh át Asztrikot tartsuk legelső magyar metropolitának, daczára a legendától hibásan eltérő Hartviknak,és Sylvester pápa levele hihetőleg szintén Hartvik szerint meghamisított másolatának. Domokost tehát, kinek létele, a különben is több mint gyanús vice-kanczellár czimmel, csak egy később gyártott okmányon alapúi, egészen mellőzhetjük. Sebestyént pedig, ha megengedjük is, hogy érsek volt, mindenesetre Asztrik után helyezzük, mesének tai'tva, a mit Hartvik az ő vakságáról és Asztrik általi helyettesítéséről beszél. Egyébiránt, mint már mások s különösen Batthyányi püspök is észrevették, Hartvik nem is mondja, hogy Sebestyén volt volna az első érsek; sőt úgy .szól felőle, hogy ő, miután István a püspökségeket megalapította, Asztrikot Rómába küldötte, magát pedig megkoronáztatta : még mindig egyszerű szerzetes volt Szt.-Márton monostorában, mindaddig, míg őt a király megszeretvén, érsekké nevezte. 0 tehát csak második esztergomi érsek lehetett, s pedig csak 1012 után, a meddig bizonyos tudomásunk van Asztrik életéről. —- Ha pedig valaki Hartvik azon tanúságához is ragaszkodnék, hogy Sebestyén három évre csakugyan megvakult s Asztrik által helyettesíttetett, s ez aztán Sebestyén meggyógyulta után palliummal tért volna vissza Kalocsára : ám én nem ellenzem, feltéve mindazáltal, hogy ez csak 1012 után történt, s ugyanakkor egy más, szintén Asztrik nevü egyéniség tilt a kalocsai székben ; — mit a vasvári apátságnak 1015-ről szóló alapítványlevele is bizonyít, bár egyébiránt ennek hitelessége sem nagyobb, mint a szent-mártonié. E feltétel elfogadását különben is javasolja az, hogy a római pápák ezen korban még nem igen szerették azt tűrni, hogy valamely önálló államban csak egy érsek legyen, kit könnyen azon vágy is megszállhatna, hogy magát Rómától függetlenné tegye. Ez okból ugyanazon állam metropolitája mellé még több érseket is szerettek kinevezni, kik aztán az elsőnek mintegy ellenőrei, nagyravágyásának fékei, s netalán megkisérthető elszakadásának gátlóblegyenek. És alig is kételkedhetünk, hogy utóbb, midőn a bácsi szék érsekséggé emeltetett, csakugyan ezen indok volt elhatározó Rómában. HOKVÁTH MIHÁLY.
