Századok – 1868

Horváth Mihály: Az első esztergomi érsek 1

9 gának oly tágas tért nyilt, s buzgalmát oly szép eredmény jutalmazá. A magyar nép megtérítésének nagy munkájában István után kétségkiviil Asztriknak volt legnagyobb része. Adalbertet szoktuk nevezni a magyarok apostolának, azon kegyeletből, liogy ö keresztelte meg Istvánt, s magyarországi útja után, nem sokára martyrhalált szenvedett. Ha azonban a terítés tényleges munkáját tekintjük, e ezíniet Adalbertnél, ki nálunk igen rövid időt töltött, maga István után Asztrik sokkal inkább niegérdemlené ; mert ö a buzgó fejedelem mellett számos évekig fáradozók a nagy munkában, mint annak tulajdonképeni intézője, a fejedelem főtanácsadója, rendeleteinek végrehajtója. Asztrik munkásságának eredményeiről, egyéniségének jelcsségéről semmi sem tesz fényesebb tanúságot, mint az, bogy István őtválasztá mindenek közöl a Rómába küldött főfontosságú követség fejévé, vezérévé, kétségkívül, mivel erényére, buz almára, szellemi tehetségére s ügyességére nézve mindnyájokat felülhaladta. Feltehető-e pedig, hogy a kit István ilyennek ismert s épen ezért nevezett a maga követévé is ama nagy fontosságú ügyben, melyet életének főfeladatául tekintett, azt a metropolita-érsek kinevezésénél mégis mellőzte, s mást nevezett volna ki a magyar egyház fejévé, kiben mind ama szép tulajdonok kisebb mértékben találtattak ? De végül maga azon tény, hogy Asztrik küldetett követül Rómába, a legerősebb érv arra is, hogy szintén ö volt az első esz. tergomi metropolita. Tudjuk, hogy azon időben az újdon kinevezett érsekek majdnem kivétel nélkül önmagok mentek Ró mába a palliumért : így kellett ennek történni, kivált egy új ke resztény egyház első érsekével ; azon okok közt tehát, melyek" Istvánt arra birták, hogy Asztrikot kiildje főkövetéül Rómába a legfőbbek egyike kétségkívül az volt, hogy ö, mivel kitűnő tulajdonságai miatt már érsekké volt kinevezve, egyúttal a palliu. mot is átvehesse s a felszentelést is megnyerhesse a pápától, hogy aztán hazatérvén,a többi püspökjelölteket is, mint teljesen felavatott metropolita, ő maga szentelhesse föl s vezethesse be egyházmegyéik kormányába. Ezen okok, úgy hiszem, minden el nem fogiiltat teljesen meggyőzhetnek, hogy a kit 1007-ről és 1012 röl semmi kétség-