Századok – 1868

Ipolyi Arnold: Magyar okmányérdekességek - 73

79 nostorait, melyekben a művészet és irodalom egyiránt virágoz­hatott , mint nagyobbszerii román és góthizléstt építészeti emlé­keik fenmaradt nyomai, s Íróikról szóló adataik tanúsítják , va­lamint, hogy a legrégibb magyar nyelvemlék is; a halotti beszéd codexe, az előbb említett boldvai apátságnak, (joggal-e vagy sem ? itt most nem lehet a kérdés tárgya) — tulajdoníttatott. Igaz ugyan, hogy ezen monostorok közöl egyet sem isme­rünk, mint olyat, mely országos és hiteles helykép az okmányok felvételével és kiadásával foglalkozott volna ; pedig tudjuk, hogy okmányaink leginkább éppen ezen monostori hiteles helyek ki­adásai által szaporodtak átírásaikban, tartattak fenn levéltáraik ban, s innét hozattak újra napfényre. Másrészt tudjuk szintén, hogy az emiitett monostorok nagyobbára már későbbi, XII— XIV. századi eredetűek. ') De ott állott még Borsodnak sajátlag véghatárán az egri káptalan is, a mennyire t. i. az egri vár, melyben székelt, akkor Borsodhoz tartozott, melyet a vár tövében folyó Eger vize vá­laszt el Hevesvármegyétől. Az egri káptalan pedig régóta tevé­keny volt az okmányok kiadásában, és különösen dús lehetett azok birtokában , ámbár kevésbbé volt szerencsés azok megőr­zésében, miután levéltárát mint tudjuk, már a tatárpusztítás, majd tűz, majd ismét a török-ostrom elöli menekülés és hordoz­kodás többszörös viszontagságai érték , s azért okmányai is ed­dig aránylag csak kis részben jöttek napvilágra. Adjuk hozzá, hogy Borsodvármegye maga is, egyik levél tárnoka példás szorgalma által, valóban példányszertileg rende zett kitűnő levéltárral bírt, melyet azonban a közelebbi szomorú múltnak önkénye kizavart helyéből, folyosókra kihányva azt, hol még máig várja visszahelyezését, mely, hiszsztik, az új alkot­mányos aera alatt nem fog sokáig késni. Hogy mindemellett tehát Borsod mégis aránylag kevéssel van képviselve — nevezetesen nagy terjedelméhez képest — okmánytári kiadásainkban, s ez által okmányszegényül tűnik fel : ennek nyilván csak az az oka, hogy hiányzottak oly specia­lis okmánygyüjtői, minőket például Wagnerben, Székelyi Do­') Lásd az előbb idézett munkában.

Next

/
Thumbnails
Contents