Századok – 1868

Ipolyi Arnold: Magyar okmányérdekességek - 73

80 bóban, Bárdossyban stb birtak Szepes-, Sáros- stb- megyék. ') A mi természetesen tehát annál nagyobb figyelemre hlv fel, hogy épen az ily, eddig kevéssé vizsgált területek felé fordítsuk fi gyelmünket, melyek jelenleg okmánytárainkban aránytalanul hiányosan vannak képviselve. Ily figyelemmel fordultam magam is, a megye közelébe jutva s a megyében is gyakrabban megfordulva, okmányai felé, felkérve ismerőseim egyikét és másikát az utalásra s régi okmánykincseik keresésére. III Egy nevezetes okmány IV. Lászlónak Borsodban 1280-ban tartott gyűléséről. Az okmány alakja, szövege, sajátságos kelte. Az okmányok hely s idö kelte, az actum és datum. A memorialis okmányok keltezése. Az okmányok kelte királyaink tartózkodásai helyeire nézve ; királyaink tartózkodása Borsodban. IV. László király itteni tartózkodása Jenkén és Mohiban. így történt, hogy Borsodvármegyének az alkotmány hoszszas szünetelése után, a múlt május hóban Miskolezon tartott első alkotmányos gyűlésén, mint káptalanom képviselője megjelenvén, akkori alispán, jelenleg országgyűlési képviselő Somogyi László úr által, kit már régebben a megyében rejlő régibb okmányok iránt való tudakozódásra felkértem volt, Fekete Dezső megyei egyik főjegyző ur közbenjárásával jutottam egy-két épen oly érdekes Arpádkori okmányhoz, melyek közül az egyik Borsodmegyének szintén egy nevezetes és pedig valószínűleg IV. László király jelenlétében 1280-ban tartott közgyűléséről szól. Ezen okmány, kétségtelenül egyike azon diplomatikai curiosumoknak. minőknek közlését itt előbbi közleményemben Ígértem volt. („Századok" 1867.1. f. 42 lap jegyzetében). Bemutatom azt ezennel, miután róla a Történelmi Társulat múlt november havi gyűlésén értekeztem. Ha nem bővelkedik is annyira tartalma történeti érdekes ') Borsodmegyéböl csupán egy ily levéltárnak : a Rátolt-esaládféle levéltár okmányainak rövid közlése Nagy Gábor által (Fejér Codex Diplomat. IX. 6. a 8. laptól kezdve), ámbár már a későbbi időből is szól és elég helytelenül van is kiadva, mutatja, hogy mily dús okmánykincscsel bírhatott a megye.