Századok – 1868
Ipolyi Arnold: Magyar okmányérdekességek - 73
76 csak egyes okmányokhoz is jutni, hová ellenben egyesek gyakran könnyen eljuthatnak, — de azért is, mivel egyeseket kiadási tervükben és szabadságukban korlátoznunk úgy sem lehetne. Lehet azonban a munkásságnak mondott irányban intézésére már most is azon óhajtásunkat kifejeznünk : hogy bármily kivánatos is mindazt, a mi kezünk ügyébe jut, mintegy annak megmentéséről és közkeletűvé tételéről gondoskodva, ott a hol lehet azonnal közzétennünk, — mint ezt például mi, a Hazai Okmánytár kiadói teszszük, (mert így szólhatok, t. i. a többes szám első személyében, miután magam is kiadói közé léptem, s azért magam is ez eszmét kegyelem és az eljárást osztom, — úgy mégis a lególiajtandóbbnak mutatkozik, véleményem szerint, azon akár társulati gonddal s költséggel intézendő eljárás vagy magánvállalkozás is, hogy ezen kiadások leginkább az egyes országos, hiteleshelyi, káptalani, conventi, megyei, városi és családi levéltárak (mely utóbbiak közül a legtöbb úgyis megyei alá volna foglalható) szerint intéztetnének. Ez által már azon előnyre tennénk szert, hogy valamint főbb levéltárainknak tüzetes, teljes és kikerekített kiadásait bírnók, s nem kellene minduntalan s minden alkalommal minden eg37es búvárnál újra s újra ismétlődő sisiphusi munkával nekik esnünk: nem tudván vájjon át van-e már csak ezen fölevéltárak -nak is valamennyi okmánya csakugyan vizsgálva és kiadva ? és nem maradt-e még talán bennök is több kiadatlanul ? a mire az eddigi kiadások mellett épen semmi garantiánk sincs. Ugy csak ezen eljárás mellett lehetne szinte az e téren sikeres közs öszvemunkálkodásnak egymásutánját, vagy egymás melletti coordinatióját rendszeresítenünk. Elkerülve lenne ezáltal azon aránytalanság is, és pótolva azon feltűnő és kirívó hiány, melyről fentebb szóltam : hogy míg némely vidékekről és megyékről, vagy épen korszakokról is — bőven szólnak az okmányok, addig másokról majdnem teljesen hallgatnak. De elkerülve lenne szintén okmányainknak a különböző gyűjteményekben folytonos ismételgetése is. így például Wenzel Árpádkori új-okmánytárának, miután már befejeztetett, nemcsak megint újabb korrendbeli sorozatot kell külön niosio:s£t kezdeni az azóta feltalált Árpádkori okmányok kiadásá-