Századok – 1868

Ipolyi Arnold: Magyar okmányérdekességek - 73

77 val, de az azóta kiadottakat is, például a Hazai Okmánytárból, ifj. Kubinyi kiadásából stb. átvéve, tijra lenyomatni kellene. Mig ellenben ha a fenebb általam ajánlott rendszer szerint egyes országos, hiteles, helyi, megyei stb. levéltáraink teljes kiadásait eszközölnök, természetesen a teljest úgy értve, hogy a régiebb okmányok egész terjedelmökben, az újabbak pedig regestákban közöltetnének : nemcsak országos levéltáraink, megyéink, káptalanaink és monostoraink külön diplomatariumait birnók, de ezekben egyszersmind az illető helyekre és testületekre nézve is becses történetkútfői anyag állana rendelkezésünkre, nevezetes monographiák megírására, melyekre pedig történetirodalmunknak egyelőre most a legnagyobb szüksége volna, — hogy az általánosabb hazai történetírás is újabb foglalásokat téve, bővülhessen. Erre azután ismét akár országos feladat, akár pedig csak az Akadémia teendője lenne ezen monographiailag létesült diplomatariumokból s általában összes okmánygyüjteményi kiadásainkból egy teljes magyar okmánytári corpust korrend szerint alkotni,akár az összes okmányok lenyomatával, vagy csak, ennek nagy terjedelmessége, költséges volta és nehézkes használhatósága miatt : regesták, megfelelő ok m ánykivonatok szerkesztésével s kiadásával, vagy legalább is czélszerü repertóriumok és indexek készítése által az egész anyag használhatóságát közkeletűvé tenni. Ez út az, melyre ma, hosszas próbálgatás s nagy költekezés után végre a külföldi okmányvizsgálat és kiadás tért ; miután előbb szinte a hosszas tekervényes útat, melyen mi most fáradunk és keringünk megtette, de melyről mi még, okulva a példán, könyebben visszatérhetünk az ezen vizsgálatok egyedül biztos ösvényére. II. Borsodmegye okmányai. Borsod őskora, magyar megtelepítése, vezéri és királyi lakai ; itteni királyi udvartartás s okmánykiadások : a megye élénk köz-és jogélete ; monostorai és hiteles helyei. Az egri káptalan s a vármegye levéltára. Mindazokat, miket feljebb előadtam, itt csupán per tangentem, mint mondani szoktuk, véltem érintendőnek : a mennyire épen az itt közlendő okmány adott rá alkalmat az által, hogy