Századok – 1868
Thaly Kálmán: Gróf Zrínyi Miklós emlékirata II. Rákóczi Györgyhöz. 1653. 633
636 az én uramnak s az nagyságod alázatos szolgájának, ha az maga devotióját és kötelességét publicumra mostan nem teszi, és csak az maga lelkiismeretiben magának tartja, és együtt kívánja, hogy Isten adjon módot, miképpen ezt az ő nagysága és minden jó magyar kívánságát effectussal, söt az nagyságod szolgálatával megmutathassa. Nem volna abban, kegyelmes uram, haszon, ha az én uram üdétlenül az maga kötelességét czégéressé tenné ; söt, az mint előbb mondám, veszedelme történhetnék abbul ő nagyságának, és semmi szolgálat nagyságodnak. Második oka pedig, kegyelmes uram, az ő nagysága engem idektildésének az, hogy mivelhogy nagyságod annyira megalázta magát, maga fejedelmi méltósága sem tartóztatta meg nagyságodat, hogy az én uramat atyjafiának és öcscsének ne fogadná nagyságod : tartozásának tartotta uram ö nagysága, hogy ö nagysága is nagyságodhoz azzal a sinceritással legyen, és mind publicumát, mind privatumát igaz lelkiismérettel és tökéletes magyari szabadsággal közölje. Mert kivel tudná inkább és jobban közleni, és kinek dedicálhatná jobban az maga devotióját, mint egy magyar fejedelemnek, az kit az Isten sok kegyelmességgel, úgymint hazájához való buzgó szeretettel, vitéz fejedelmi szívvel és ehhez ennyi tryumphussal és dicsőséges győzedelmekkel megáldott, — az kit az Isten magyar nemzetnek megvidámítására meg kezdett kegyeimessen mutatni : mint szélvésztül hányattatott hajósnak, a ki semmit szélvésznél és sötétségnél, kétségnél többet nem látott, égen való derülést és csendes verőfént. Azért kegyelmes uram akarta én általam nagyságoddal minden szivén való titkait és magyar dolgokrúl való gondolatit közleni. És jóllehet, hogy Ispán Ferencz uram által nagyságodnak jobbára mindezeket álázatossan megizente : mindazonáltal azonban voltak valami kis változások, a melyeket én általam nagyságodnak alázatossan exponál ilyenképpen. Kegyeimessen emlékezhetik nagyságod, hogy Magyarország dolgainak mind jó, mind gonosz szerencséje az palatinusság administratiójábul legkiváltképpen vagyon.Annak viselője mind jót, mind gonoszt országunkra hozhat. Adta volna Isten, hogy az mostani jó palatínusunk az mely buzgósággal és teljes jó gondolatú szívvel volt nemzetihez: viszont annyi jó szerencsével lett volna jó igyekezeti böves ; de mivelhogy az nem mindenkor jár együtt,