Századok – 1868

Thaly Kálmán: Gróf Zrínyi Miklós emlékirata II. Rákóczi Györgyhöz. 1653. 633

634 kimutatja, hogy nádornak mindegyik képtelen, Puehaim pedig a nemzetre nézve valóságos csapás; „de talám az Isten nem akar még bennünket elveszteni, és nem bocsát ilyen scandalumat Izráélben !" Még egy, általa dicsérve kiemelt férfiút hozva fel — kinek azonban az udvarnál és érsek előtt még csak nevét említni is szentségtörés — áttér önmagára. Ismert modestiájával szól énjéről, végül mégis kérkedésről vádolva személyét, hogy a hazájához való igaz szeretet ajakát megnyitni parancsolá, — és kéri kegyelmes urát, Rákóczit, „a legjobb magy a r t, а к i él ég a 1 a 11,"— ítélje meg részrehajlás nélkül kit tart a nádori tiszt viselésére legalkalmasabbnak ; és ha fejedelmi ítélete netalán ö feléje hajlanék, — esedezik pártfogásáért. Zrínyi nádorságra törekvéséről történetíróink nem igen tudnak ; még Szalay is hallgat róla, ') egyedül Horváth M ihály említi azt, más által még nem használt kútfő : Jászay Pál kéziratgyüjteménye után. -) Annál érdekesebb most a híres férfiút magát hallanunk. * A külső országokról irt részben feltűnő, mily előre látta, mondhatnók jósolá meg Zrínyi a spanyol örökösödési háborút és annak roppant államközi fontosságát, a mikor az európai státus felfordúl, „szintén mint az comoedián való scéna," Még meglepőbb, hogy az ö éles szemei már ekkor, több mint tíz évvel a szent-gotthárdi győzelem, s több mint húsz évvel Buda visszavétele előtt, látták a hatalmas török birodalom süllyedését: „Bizony, ha volna erős és körmös kéz: most volna a törököt lehetséges megtántoritani, holott szemlátomást látni az ö monarchi áj oknak ki s s e b b tt 1 é s é t, az melyét adjon Isten az mi időnkben érnünk még jobban." Végül a magyarokra is rátér, a külső nemzetek után ; rövid, keserűnek látszó : de való és hív jellemzése ez nemzetünk akkori örömtelen állapotának. „Az magyarok mint vannak ? Lankadtan, betegen ; török rabolja egyfelől, másfelől megveti minden, és sír') L. az 1655-ki nádorválasztás leírását. Magyarorsz. tört. V. köt. II. kiad. 12 lap. ') Magyarorsz. tört. Uj dolg. III. к. 705 1.