Századok – 1868
Horváth Mihály: Elnöki megnyitó beszéde a kolozsvári gyűlésen 521
523 És ha társulatunknak, bár talán csak az évek hosszú során át, sikerülni fogna hatványozni a hazában történelmünk iránt a közérdekeltséget : a czélt, mely alapitóinak szemei előtt lebegett, teljesen elérendette társaságunk. Ha ugyanis az óhaj és remény varázs4ükrében azon korszakot tüntetjük szemeink elébe, midőn a hazának minden értelmes polgára, áthatva azon meggyőződéstől, hogy a jóllét s míveltség, az anyagi s értelmi fejlettség azon áldásai, melyeket tényleg élveznek, nagy részben ama letűnt nemzedékek törekvéseinek eredményei, melyek az emberi s nemzeti fejlődés útait előttünk a századok folytában egyengették, s áthatva a kegyelettől ezen érettünk, utódokért is annyit fáradozott és szerzett ősök iránt, ezeknek életet s eseményeit, tetteit s viszontagságait kellő figyelem s tanulmány tárgyaivá teendi : vájjon miféle képletek vonúlnak el szemeink előtt az óhaj és remény ama varázstükrében ? Azt látjuk, hogy a hazának azon előkelő polgára, ki, mint a hajdani urak, zászlósok s nemesek utóda s örököse, őseitől terjedelmes javakat, várakat, kastélyokat s ezekben egész levéltárakat, vagy legalább egy-egy láda, egy-egy csomag, régiségtől megsárgult nemzetségi s családi iratokat, okmányokat s más emléklapokat, közéleti vagy családi feljegyzéseket nyert hagyatékúl, már nem elégszik meg, mint azelőtt, ezek puszta birtokával, s nem rejtegeti azokat zárak alatt, hanem vagy maga tanulmányozza, s mit azokban közérdekűt, történelmi anyagúi szolgálhatót talál, azonnal közzé is teszi ; vagy szakértők által tanúlmányoztatván, nyilvánosságra bocsátja,hogy ami eddigelé féltékenyen rejtegetve, mint a föld gyomrában elásott kincs, értéktelen, haszontalan hevert, közbirtokká téve, a hajdankor nemzeti s társadolmi életének egy-egy tényező egyéniségét, egy-egy érdekes viszonyát bővebben megismertetve, gyarapítsa a hazai tudományosságot. Azt látjuk továbbá, hogy azon szerényebb sorsúak is, kik őseiktől ily történelmi kincseket nem örököltek ; de a nemzeti mívelödés fejlődésének nem kevésbbé örvendenek, minden esetleg kezökbe jutott régiséget, legyen az iromány, műemlék, vagy bármi egyéb szer, mint a bennünket megelőzött nemzedékek törekvéseinek s társadalmi, anyagi vagy erkölcsi viszonyainak 36*
