Századok – 1868

Horváth Mihály: Elnöki megnyitó beszéde a kolozsvári gyűlésen 521

522 vidéki gyűlésén, melylyel működéseinknek véleményem szerint legfontosabb, s lia a beható szakértelemmel a tudomány szeretetétől lelkesített kitartás is párosuland, történelmünk teljes kifejtésére idő multával sikerben s eredményben legdúsabbá válható ösvényén megindulunk. Igen, tisztelt társulat, úgy vagyok meggyőződve, hogy az efféle vidéki gyűlések, minőket társulatunk, szabályai szerint évenkint egyszer, a haza más és más részeiben megtartani magának egyik fő czéljáúl tűzte ki, nagy sikert eredményezhetnek történelmünk minden oldalú felvilágosítására s kifejtésére. Mert, nem is emiitvén azt, hogy ilyetén társas működés az erőket sokszorozva, a buzgalmat, vetélkedést, a haladásnak e főtényezöit hatványozva, mint minden más úgy a tndománvos törekvés mezején is legtöbb és leggyorsabb eredményeket teremthet ; lia csak azt tekintjük, hogy társulatunk évenkinti hasonló kirándulásai által mind több és több vidékeken buzgóbb érdekeltséget ébreszthet hazai történelmünk s annak anyagai, a kéziratok, okmányok, s a nemzeti élet letűnt századaiból fennmaradt egyéb történelmi s műemlékek iránt, és az érdekeltséget felébresztvén, mind több munkatársakat szerzend ezen emlékek gyűjtésére, fenntartására s megismertetésére : idő folytával már csak ezen, magában véve talán csekélynek látszó eredmény is elégséges leszen hazai történelmünknek eddig nem ismert lendületet adni. A nemzetnek közérdekeltsége az, tisztelt Társaság, mi első sorban képes virágzatra emelni a nemzeti élet bármely ágazatát, E nélkül csak üvegházi növény tengésére van kárhoztatva a különben leghasznosabb, legáldásosabb intézmény, vállalat vagy törekvés. Történelmi tudományunk is csak a közérdekeltség szárnyain emelkedhetik a kifejlés azon fokára, melyen az más mivelt nemzeteknél immár tényleg létezik, s mely különösen meg illet bennünket, a magyar haza polgárait, melynek nemcsak társadalmi fejleményei, hanem összes polgári, politikai, alkotmányos közéletének s minden intézményének gyökérszálai a letűnt századok mohos földében ágaznak szét, onnét szívják tenyészésök éltető nedveit, szóval történelmi alapokon nyugosznak.