Századok – 1868
Horváth Mihály: Az első esztergomi érsek 1
6 ki öt állítólag csak helyettesitette, nem viselhette volna az érseki czímet. Igen, mondják azonban ellenvetöim, de azt is tudjak Hartvikböl, hogy Asztrik érseki palásttal tért vissza, Sebestyén meggyógyulta után, kalocsai székébe : esztergomi helyettessége alatt is viselte már tehát a palliumot s érseki czímet. Ezen okoskodás engem nem győzhet meg. Mert ha ez áll, úgy két magyar érseknek kellett volna lenni 1007-ben; azon aláirás pedig „a magyarok érseke" nyilván azt tanúsítja, hogy ez időben csak egy magyar érsek létezett : különben Asztriknak úgy kell vala magát aláírnia, hogy „a magyarok érsekeinek egyike," vagy „kalocsai érsek," mivel Sebestyén betegsége miatt érseki czímét el nem veszthette, s vaksága daczára is csak ö lehetett volna az „Ungarorum Archiepiscopus," a magyar egyház metropolitája. A kik még ezek után is akarnának ragaszkodni Hartvik adataihoz, és Sebestyént esztergomi érseknek, Asztrikot pedig kalocsai püspöknek, s 1007 körül három évig az esztergomi székben Sebestyén helyettesének tartanák : mit fognak arra felelhetni, ha kimutatom, hogy Asztrik még ezen három év után is csak úgy viselte „a magyarok érsekének" czímét, mint 1007-ben ? E czim pedig, mint mondám, helyes csak úgy lehet, ha egy érsekénél, s pedig az esztergominál, többje nincs a magyaroknak. Kimutathatom pedig. Henrik német király, miután a bambergi püspökség megalapításában czélját érte, Bamberg kedvencz városát, melyben ifjúsága legszebb éveit töltötte vala, még egy székesegyházzal is megajándékozni óhajtá. A templom 1012-ben készült el, s a buzgó király azt fényes ünnepélyességgel akarta felszenteltetni. Meghivattak ismét mindazok, kik szavazatukkal a püspökség megalapítását elősegítették ; meg, ezek közt, Asztrik is, ki egyszersmind azon megtiszteltetésben is részesült, hogy a templom oltárainak egyikét ő szentelhette fel. A bambergi egyház évkönyveiben ugyanis ezt olvassuk az 1012-dik évről: „Altare ante criptam consecravit Aschericus Ungarorum Archiepiscopus." *) 1) Portz : Moiiumenta XVII, 636.
