Századok – 1868
Zsilinszky Mihály: Szláv történelmi szemle 47
49 nem bódította meg Árpád, hogy a magyarok Horvátországot nem bántották, bogy Zalán költött név, bogy a névtelen jegyző nem szolgálhat történeti forrásul. És még mindeddig minden iskola tanszékéről hirdettetik e némelyeknek kedves tévtan, s a Névtelen ámít!" Látni e szavakból, hogy Z. igen magas paripáról beszél, s állításait oly biztosaknak és hiteleseknek tartja, mintha azok minden kifogást kizárnának. Talán nem lesz egészen fölösleges, lia e merész beszédnek alapját is megismertetem, sat. olvasóra bizom, uémely megjegyzések kíséretében, az Ítéletet annak alaposságáról. Záborsky mindenekelőtt kiemeli, hogy a fenmaradt emlékekben mily eltérések vannak a magyarok bejövetelének mind idejére, mind útjára nézve. „Az időre nézve Turóczy szerint a magyarok 744-ben jöttek be, Kézay szerint 872-ben, a budai chronica szerint 888-banj Anonymus szerint 903 ban, a mi több mint 100 évi különbséget mutat. Utjokra nézve két különböző irányt jelölnek ki. Anonymus szerint jöttek Suzdal és Kiew mellett Halicson at; s я Kárpátokon keresztül vonultak Magyarországba, letelepedtek Ungvárnál s onnan hódították meg játszva (?) Erdélyt, a bolgár fejedelemséget, Pannoniát, Morvát. Kézay Simon szinte Kiew felől vezeti őket Ungvár felé. Turóczy más hagyomány szerint beszél ; ő egyezöleg bíborban született Konstantinnal, elébb Erdélybe vezeti a magyarokat, hol Álmos meghalt. Onnét vette meg Árpád Szvatopluktól az országot egy fehér lóért. A magyarok lejöttek Belgrádig. Bármennyire térnek is el egymástól tévelygő krónikáink előadásai — folytatja Z. — abban mindnyájan megegyeznek, hogy a magyarok mostani kiterjedésében foglalták el e hazát. Pedig, hogy a magyarok még a tizedik század közepén is nem foglalták volt el a nyitrai fejedelemséget, vagyis a Vágvidéket, a mostani szlávföldet: azt hitelesen bizonyítja bíborban született Konstantinnak 950 táján írt „De administrando imperio" czímü müve. Ezen koronás, következőleg jól értesült iró, a magyarok által elfoglalt földet folyók által határozza meg. Ilyenek a Temes, Tutes (Aluta ?) Maros, Körös és Tisza. Ezek közt pedig nem említtetik sem a Morva, sem a Vág, sem a Garam, sem Századok. 4