Századok – 1868
Botka Tivadar: Tájékozás az eltűnt magyar Valkóvármegyéről 453
470 A mi 3-szor az adózás közösségét illeti : minthogy a XV-dik század második felében a magyar és slavoniai adó közt azon törvényes különbség volt, hogy a magyar megyék egész rovással (dica), a slavoniaiak pedig csak félrovásra adóztak, és e részben az ismeretes 1494/s -ki adó-regestrum egész Slavoniát csak négy megyéből, u. m. Zágráb, Körös, Varasd és Verőczéböl állónak teszi, és csak félrovással terheli : világos, hogy Valkó sem félrovást nem viselt, sem adózásilag Slavoniához nem tartozott1). Igaz ugyan, hogy Valkó megye az ott feljegyzett egész-rovásos magyar megyék közt sem jö elö, mint sok más : de ennek oka az volt, hogy azon 1494 /5 -ki regestrum tanúsága szerint tizenkét alsó magyar megyéből Kinizsi Pál mint temesi főispán és az alsó országrészek főkapitánya külön szedte és kezelte az adót. Egyébiránt nem térek ki azon nehézség elől,', mely a nyest-adóból vonatik le állitásom ellen, tudniillik : hogy mivel Valkó nyest-adót fizetett, — nem lehetett magyar vármegye. De ez nem áll, mert a nyest-adó a XII. században Erdélyben és Magyarországon is divatban volt, mint számos okmány bizonyltja, és erre már Pray figyelmezett. A Slavoniával szomszédos magyar megyékben ezen adózási divat tovább tartotta fenn magát, mint másutt Magyarhonban : jelesen Baranya, Zala, Pozsega és Valkóban. Nagy-Lajos korában már csak két magyar megye: Valkó és Pozsega fizetett nyest-adót, mikép egész Slavonia. Ezt ezen király 1350-iki törvénye megszüntette mind Slavoniában, mind azon két magyar vármegyében. De ez akkor teljesedésbe nem ment, mert Zsigmondnak 1397-ki, Temesvárott tartatott diétán hozott decretumában világosan meg van irva, hogy Slavonia minden nemesei és birtokosi, valamint Pozsega és Valkó megye emberei is folyamodtak hozzá, miszerint „in solutionibus lucri camerae seu mardurinarum" oly szabadsággal éljenek, mint a magyarországi lakosok. A miből látható, hogy Nagy-Lajos törvénye foganatba nem ment: de az isiátható, hogy valamint Lajos törvénye, úgy Zsigmondé is Pozsegát és Valkót Slavoniától tiszta szavakkal megkülönböztette. Különben pedig V. László 1457-ben, Mátyás király 1458-ban a lucrum camerae és mardurina közti különbséget végre eltörülték. Nem maradt tehát aztán más biztos criteriona a magyar és slavoniai ') Koller Hist. E. QE. T. IV. 478. J. Engel Gesch. des Ung. Reich. I. T.
