Századok – 1868

Botka Tivadar: Tájékozás az eltűnt magyar Valkóvármegyéről 453

464 szagokból kiszakasztatott. Az itteni Chaakok a XIV. század első felében kihalván, Újlakot Nagy-Lajos király a Héderváry családból származó Miklósnak, hü nádorának adományoszta, és ez volt alapítója a Bosnia trónjáig emelkedett Újlaky dynastiának, mely a szerémi herczegség czímét is magáévá tette, és az Ulászló királylyal újjathúzó Lőrinczben, a mohácsi veszedelem előtt fiágúl élni megszűnt. Nagyon valószínű, hogy a hatalmas Újlakyak Szeréin legnagyobb részének birtokába jutván, ^Újlakot és vidékét Valkótól elszakaszták és Szerémhez kapcsolták, talán mert két nagy úr s két nagy olygarchia, milyen volt az Újlakyaké és Garáké, egy megyében egymással nem tudott megférni1). A Garayak, a honfoglaló Dunyma nem sarjadéka, IV. Béla alatt királyi adomány útján léptek Valkó földére, Gara birtokába. Ez lön utóbb állandó székhelyük és város (civitas). Emlékezetét szomorú történetek tartották fenn. Garának jelen holléte iránt már a mult században kételyek támadtak. A tudós pécsi prépost Koller, s utána mások azt a mostani Gorján helységgel törekedtek azonosítani. Helyesen vélekedtek ugyan, de véleményük nem emelkedett a teljes próba magasságáig. Azóta bírjuk ezt is Bucholz által, ki a bécsi császári titkos levéltárból a csatavesztett Kacziáner vezér családjának egy 1540-ki január 14-kén kelt levelét hozta fel, melyben az Eszék és Gara közti 1537-ki szerencsétlen ütközet, melyet némely historicusaink eszékinèk, mások garainak — clades ad Garam — neveztek, így van megírva : „Wegen der kläglichen Niederlag des 37-ger Jahres vor Gorian beschehen."2) Világos tehát, hogy a híres egykori Gara már a 16-ik század első felében ottani köznyelven Gorjánnak hivatott, mikép most is e nevet viseli. A kegyeletes gróf Zay Károly tehát, ki ez iránt 1864-ban a Vasárnapi újságban kérdést intézett a tudósokhoz, meg lehet teljesen nyugtatva hires ősei ezen sírjának bizonyos valósága és azonossága felől. A Maróthy család, melynek előde Miklós, Gyulának fia, ifjabb Béla herczeg tárnoka volt, nagy valószínűséggel a Leus vagy Lypo eredeti magyar nemből származott, s a Bázaköznek ne') Nagy Iván Magy. Csal. XI. k. és Wagner Collactanea Geneologica. ill. Fam. sat. 2) Koller H. E. QE. T. III. 156. Bucholz Gesch. der Reg. Ferd. des I. V. B. 106. és Wagner u. o.