Századok – 1868

Pauler Gyula: Frankl Vilmos: „Pázmány Péter és kora” 433

437 ket koholjon, s a praedestinatio tana nem parancsolja, hogy az ember papokat heréitessen ki, mint nálunk, vagy barátfülekböl nyaklánczot viseljen, mint Francziaországban történt. A Bertalan-éjt a katholicismusnak, a aeroghedai vérfürdőt, vagy Stafford halálát a protestantismusnak tulajdonítani, csak oly nagy együség, mint ha valaki a septemberi gyilkosságokat vagy a convent őrült kegyetlenségü határozatait a szabadságnak róná fel hibául. Yakdlih, szenvedély, és nem vallása vitte rá a katbolikus Clémenst, hogy III. Henriket ledöfje, s a hugenotta Poltratost, hogy Guise herczeget orozva lelőjje. Azonban van egy finomabb neme is a részlehajlásnak, mely nem kohol és titkol el tényeket, nem csapja arczúl az igazságot, de rokonszenvéhez képest erösebben színezi a fény- vagy árnyoldalakat ; mely örömestebb hisz el minden jót, és nehezebben minden roszat az egyik pártról mint másikról, mely az egyiket sújtja mint szerető apa, a másikat pedig mind irgalmatlan bíró. Ily részrehajlással vádolják, és pedig méltán, Ilume-ot, s ily vád alól F. müvét sem lehet teljesen feloldani. Eddig minálunk e hibában leginkább a protestáns közvélemény — nem mondom történetírók — szenve" dett(?), és ismertem embereket, kik nem akarták hinni, hogy Rákóczy a szabadsághős, pápista volt. Épen nem volna szerencsétlenség oly munka, mely tüzetessen kimutatná, hogy nemcsak a protestánsok küzdöttek a magyar szabadságért. — A tudomány csak nyer, ha valaki a protestantismus érdemeit nyelvünk körül méltányolva, Pázmányra mutat, ki a magyar prózát megteremtette; Bethlen Gábor után a költő Zrínyi nemes alakjára, Tökölyi mellett Zrínyi Ilonára utal, és kiemeli, hogy Rákóczy, Bercsényi, Bottyán, a legkeményebb kuruezok, buzgó katholikusok voltak, kik skeptikus századunkban alig kerülték volna el — legalább Rákóczy nem*) — az ultramontán nevet. Mindazonáltal az ily mü, melynek önmagán kívül eső czélja van, elveszti *) Igaz, így — élte végén: grosboisi, rodostói magányában ; de nem itthon, a hatalom polczán, vezérló'-fejedelem korában, midőn a protestánsok vallásszabadságáért harczolt, elfoglalt templomaikat visszaadta, sok helytt újakat engedményezett sőt építtetítt nekik, udvarában, gyóntatója mellett, kálvinista prédikátort tartott, a jezsuitákat az országból kikergette, számos plébánost tömlöczre hányatott, eat. S z e r к. Századok. 30