Századok – 1868

Garády: Horváth Mihály kisebb történelmi munkái IV. kötet 327

•310 nek : a lázadást elfojtotta, a nyugtalanokat leesöndesítette, az irigyeket és vetélytársakat erkölcsi erejének súlyával engedelmességre kényszerítette, a maga hatalmát, a királyfi öröködé sét biztosította. De Ferdinánd fegyveres erővel akart érvényt szerezni a váradi szerződésnek, s Fels Lenártot hadsereg élén az országba küldé. Fels, miután Visegrádot, Váczot és Pestet elfoglalta, oct. 20 kán Buda fölött a felhévvizeknél ütötte fel táborát: de az előbaladott évszakban, ostromot meg sem kisértve, téli szállá sokra vonult. E hadjárat miatt a szultán nagy haragra gyúlt Ferdinánd s pártja ellen ; Verbőczyt és Eszékyt, Fráter György köveleit azonnal a diván elébe hivatá, s biztosítván őket. hogy a királyfit atyja országában minden erejével megvédendi, egyszersmind tudatá velők, miképen határszéli basáinak meghagyta, hogy szükség esetében Buda védelmére siessenek, a következő évben pedig maga is eljövend Budára. E szerint Fráter György 1541. elején két veszélytől látta fenyegetve a hazát Nem lehetett kétsége, hogy Ferdinánd a tavasz nyiltával, a múlt őszinél hihetőleg nagyobb erővel térend vissza Buda ostromára ; Szulejmán személyes hadjárata pedig, még midőn védelem végett jött is, nagy pusztítást hagyott az országban. Be is állott mind a két veszély, bár Fráter György minden lehetőt megtőn elhárításukra. Miután maga a szeszélyes Izabella is a minister ellen fondorkodott, s hogy tőle meneküljön, Budát csel által igérte Ferdinánd kezére játszani : ez Roggendorfot mintegy 20—25 ezernyi sereggel már april közepén megindította Buda felé. Részint Izabella cselszövénye, melyet Fráter György meghiúsított, részint eleséghiány, majd árulás, csaknem Roggendorf kezébe adák Budát, midőn Szulejmán roppant seregével közeledett, s a német fővezért tovavonulásrл kényszeríté. Szulejmán aug. 26-kán érkezett Pest alá, s másnap O-Bu dánál táborba szállott. Minő csellel keríté hatalmába Budát, mellőzöm. csak azon intézkedését említem, hogy Budavár s a Duna melletti vidék a Tiszáig török tartománynyá legyen ; a királyné fiával s gyámjaival Lippára költözzék s a Tiszán túl és Erdélyben uralkodjék.