Századok – 1868

Szabó Károly: Igaz-é hogy a kárpátalji felföldet nem Árpád hanem Szent-István foglalta el? - 282

288 fekszik, s neveztetik a vidék, azon okmány szerint, Vág-Provinciának. — Ezen okmányból látható, hogy 973-ban, midőn Esztergomban Gejza fejedelem uralkodott, az egész mostani szláv -föld egyházi tekintetben Csehországhoz tartozott, s Palacky ekképen végzi : „A régi kor ismerői előtt alig kell említni, hogy itt az egyházi és állami határ együvé esett", azaz, hogy a szlávföld államilag is Csehországhoz tartozott. l) Mint látjuk, itt Záborszky csupán Palacky után beszél, és igy Palacky állítása alapját és erre épített okoskodása helyességét kell megvizsgálnunk , illetőleg megdőntenünk. Én ezt a kötelességet a történelmi valóság kiderítésének érdekében már ezelőtt mintegy három évvel megtettem , magából a prágai püspökség határleirásából kimutatva, hogy Palacky föntebb ismertetett állítása teljesen alaptalan; 2

) most azonban szükségesnek látom ezen akkor általam csak mellesleg érintett kérdést bővebben kifejteni, és észrevételeimet, melyeket akkor egy jegyzetbe szorítottam, részletesebben előadni. Halljuk, tehát magát Palackyt, ki a 955-clik évre, miután a magyarok augsburgi vereségét s egyik magyar hadosztálynak visszatérő útjában Csehországban történt tönkre tételét s ez alkalommal Léi vezér elfogatását leirta, igy folytatja : „Az egykorú évkönyvirók hallgatása daczára teljességgel nem vonható kétségbe, hogy I. Boleszláv mindjárt a 955-dik év után a magyarok ellenében egyszer kivívott előnyeit tovább folytatta. Elvette tőlök nemcsak a mostaui Morvaországot, a mennyiben az hatalmuk alatt állott, hanem az egykori Nagy-Morvaország keleti területét, a mai szláv földet (Slovakei) is, a Duna és Kárpátok között, egészen a Mátra hegységig." Ezen merész állítása igazolására — melyről az összes világ egykorú vagy közeikorú forrásai még álmukban sem emlékeznek, pedig a cseheknek a magyarokon nyert ily roppant eredményű diadalát valamint a magyar források, melyek nemzetünk valódi vereségeit nem titkolják, megemlítették volna, úgy különösen a pogány őseinket egész elfogúltsággal gyűlölő nyúgoti évkönyvirók két kézzel ') Idézve Zsilinszky Mihály fordítása szerint, mely a „Századok" f. évi I. füzetének 51 — 52. lapjain olvasható. -) Budapesti Szemle. Új folyam. III. köt. 156—157. 1.