Századok – 1868
Pesty Frigyes: A magyar nemzet mostohasága saját maga iránt 11
19 gát a német czéhbe is mesterül a szokásos módon felvétetni, hogy ha legényeket akart nyerui, kik iparüzletében segítsék, és csak oly jó mesterül tekintetni, mint ők. A ki ezen szabály ellen vétett, és saját elhatározásából beállt dolgozónak magyar iparoshoz: azt ugyan excommunikálták városról városra. A czéhek hatalma az üldöztetésben gyakran bámulandó volt. A nemzet azon mostoha osztályrésze, hogy saját királya nem a haza fővárosában székel, bizonyoson sok bajnak kútforrása. Annak elöérzetét őseink már akkor táplálták, mikor először mutatkozott a lehetőség, hogy a magyar udvar súlypontja ingadozni fog. Ezen előrelátás nyomát már 1490 évből birjuk. Ez évben az ország nagyjai II. Ulászlót Farkashidán fogadták, ki mielőtt útjában tovább haladott volna, még ugyanott augustus 2-kán a koronázási oklevelet kiadta. Ebben az foglaltatik, hogy idejének nagyr obb részében Magyarországban fog székelni, hogy az ország szükségeinek könnyebben és czélszcriibben megfelelhessen; ha pedig indok léteznék, hogy az országból távozzék, azt jó karban és helyes intézkedések után ha. gyandja el szerencsés visszaérkeztéig '). A mit a magyar státusférfiak akkor elérni akartak, azt majdnem 400esztendővel későbben elérjük tán most, — a dnalisticus alkotmány, és kihirdetett paritás alapján. (??) Azon frigynek egyik pontja, melyet Nagy-Lajos király 1353. évben kötött Károly római-német császárral és cseh királylyal, az utóbbinak azt az Ígéretet biztosítja, hogy Nagy-Lajos az ő tanácsa nélkül házasságra nem adandja gyermekeit. — Ezen igéret megtartatott, és következménye az volt, hogy Zsigmond brandenburgi berezeg nőül nyerte N.-Lajos leányát Máriát. Még mostohább következésiiek voltak az országra Mátyás király békekötései III. Fridrik császárral, ki elég merész volt a magyar trónra is igényt tartani. Mátyás, kivel Podiebrad cseh kormányzó oly gyöngédtelenül és álnokúl bánt, hogy mielőtt ebéd közben magyar királylyá választatását tudtul adná, azon Ígéretet kicsalta tőle, miszerint leányát, az aszkóros Katalint nőül veszi, ') Kuknljevics : Jura regni Croatiae I. 224 lap.) I*
