Századok – 1868

Pesty Frigyes: A magyar nemzet mostohasága saját maga iránt 11

о 1463. évben — győzelmei daczára is, — a Fridiikkel kötött békében arra kötelezte magát, hogy ha ö maradék nélkül halna meg, és igy törvényes örököse nem maradna, Fridrik, vagy azon fia, kit akkor ő kijelölend, vagy ha már ö is meghalt volna, az ö fia, vagy ha többen maradnának, azok közül az, kit a karok és rendek választanának, nyerje el Magyarországot. ') Bonfin, az 1477-dik évben kitört háborúra Mátyás királynak azon sokszor ismételt mondatát jegyezte fel, hogy a közte és Fridrik császár közt folyt háborúnak belsőbb titkos okát a császáron és rajta kivül senkisem tudja4

). Erről Horváth Mihály úgy vélekedik, 3

) bogy e titkos ok aligha az nem volt, hogy a magyar trónra vágyó Fridrik igényeit megsemmisítse, fia örökösö dését biztosítsa. Igazolja e véleményt az általunk idézett 1463. évi nyilvános békepont. Ezen békealkudozások alatt Fridrik részéről egy titokban tartandó feltétel is hozatott javaslatba, mely Fessier vélemenyc szerint „valószínűleg" megvetéssel útasíttatott vissza, hogy t. i. Mátyás király az aszkóros Katalin közeledő halála esetére arra kötelezze magát, hogy többé házasságra nem lép 4). Ha Fridrik ezen óhajtását tán ki nem fejezte is Mátyás irányában a békealkudozás alatt, de az kétséget nem szenved, hogy ezen kívánat jelleme valódiságát híven tükrözi vissza, és ezzel tökéletesen összehangzik azon lázas buzgósága, és fondorlata, hogy Mátyás egybekelését Beatrixxel meghiúsítsa. Fridrik kortársai arról vádolták őt, hogy valamely orvost sok arany nyal vesztegetett volna meg, miszerint Beatrixot gyermekszülésre képtelenné tegye, és Mátyást az örökös reményétől megfoszsza 5

). Mátyás király egész törekvése — kivált 1481 idő táján; midőn már meggyőződött, hogy második neje Beatrix sem ajándékozza meg őt örökössel, oda irányult, hogy dynastiáját megalapítsa és annak hagyományozza a trónt. Fridrik áskálódásai ') Teleki : Hunyadiak kora III к. 333 lap. *) Bonfin : Decad. IV. I,ibr. IV. 458 lap. 3) Horváth : Magyarorsz. tört, II. 528. 4) Cureus, Annales Silesiaei, és Веаисалге Foreriez Comment rer. Gallicarum. 5) Palma, Notitia rerum lmngaricarum II k. 402 lap.